intro

Koronczi Endre munkáinak legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy a művész és a művek között nem húzódik éles határvonal; a művész teste és élettapasztalata az alkotások szerves része, „kutatásainak” esszenciális eszköze és mércéje.

Koronczi hétköznapi helyzeteket rögzít vagy modellez, s közben óhatatlanul egy férfi szemszögéből vizsgálja és prezentálja (pszicho)analízisének tárgyait. Videói révén egy férfi szubjektív élettapasztalatát osztja meg velünk. Ezzel felhívja a figyelmet a hagyományos férfiszerep utóbbi évtizedben lezajlott átértelmezésére, melyet sokszor egyenesen a férfiszerep válságaként értelmeznek. A válság természetesen megkérdőjelezhető, az azonban bizonyos, hogy a férfiemóciók árnyaltabb megjelenítése ma már sokkal szélesebb körben elfogadott.

Koronczi Endre munkái az életút különböző szakaszait érintik, átélten és pátoszmentesen beszélnek az élet úgynevezett „nagy” kérdéseiről, melyekkel nap mint nap szembesülünk, s melyek elől oly gyakran próbálunk kitérni.

The most significant about Endre Koronczi’s works is the lack of a demarcation line between the the artist and his works. His body and his own life experience are built in to his performative works, became his investigative tools and measure.

Koronczi records and/or reconstructs every-day situations and inevitably presents these from a male point of view. He shares the subjective life experience of a man in his videos and highlights the recently changed perception of traditional masculinity. The crisis of masculinity was often announced. But whether there is a crisis or not, the display of male emotions are more and more accepted.

The works of Koronczi touching upon the various stages of the life circle and able to talk about the so called “big questions of life“ with convincing sincerity. He forces us to face up with all those question we are usually busy to avoid.