Csizmadia Alexa
Fortevideo

katalógus

A ForteVideo egy black box környezetben megjelenő videokompozíció, melynek tíz monitora sarkánál függesztve lóg a térben a néző szemmagasságában. A rövid videoloopokon megközelítőleg életnagyságban Koronczi arcát látjuk, aki mintha nem is a kamerával kommunikálna, hanem egy tükörben vizsgálná saját magát, miközben grimaszaival mintha démonokat űzne ki testéből. Az arc mimikája a test korlátaira és a halandóságra utal, miközben a testből hangok szakadnak fel: egy ismeretlen nyelv foszlányai.

A test nem elválaszt a világtól, hanem a világba hatolás, a megtapasztalás eszköze, a társadalomba testünk által ágyazódunk be, a nyelv pedig a világban létezés eszköze. Saját testünkhöz való viszonyunk szükségszerűen intim, mégsem ismerhetjük meg teljességében. A testünkön kívüli létet nem tapasztalhatjuk meg, csak a klinikai halál állapotában, bizonyos drogok hatása alatt, esetleg álomban, mindezek azonban aligha nevezhetők a szó szoros értelmében vett megtapasztalásnak. Testünk kitér megismerési kísérleteink elől. Koronczi ForteVideoja mégis erre tesz kétségbeesett kísérletet, a hang mintha élesen a bőr alá akarna hatolni, a mélyről felszínre hozva valamit. A pszichoanalitikus egyik „munkaeszköze” a provokatív csend, ami űrt teremt. A páciens ebbe az űrbe vetíti ki önmagát, hogy aztán az analitikus segítségével egyszerre kívülről és belülről megszemlélje. Koronczi munkája is egyfajta pszichoanalitikai értelemben vett önvizsgálat és én-konstrukció. A provokatív csendet a kamera indítása teremti meg.

A saját ego vizsgálata a videoművészet úttörőit, Vito Acconci és Bruce Nauman munkáit idézi. Rosalind Krauss úgy fogalmazott, hogy az ego megragadása – az önmagát körülvevő testé és léleké – mindenütt jelen van a videoművészet szövetében.*

A kiállításon a hangnak itt van a legkitüntetettebb szerepe, ha például csukott szemmel próbálnánk befogadni az installációt, egy hangszoborként is értelmezhető munka maradna vissza.

Az egyes videók térbeli elhelyezése a térben való mozgást feltételezi. Mintha egy erdőbe mennénk, besétálunk Koronczi legszemélyesebb titkaiba.

*Rosalind Krauss, Video: The Aesthetics of Narcissism. in: October, Vol 1, Spring 1976, 50-64.