|
|||||||||||||||
|
Tillmann J. A. Széljegyzetek a szélhez Egy testben, egy égitesten élünk. Ha erről esetleg elfeledkeznénk, a nehézkedés segít helyreállítani az önérzékelésünket. A gravitáció mellett időről időre egy másik érzéki élmény is közrejátszik abban, hogy ne feledjük el teljesen testünk tényét és helyzetét egy égitesten: a légáramlás. A bőrünket, az arcunkat érő szelíd fuvallat is meggyőző benyomást kelt testhatárainkról. Egy szélvihar pedig kétségtelenné tudja tenni, hogy egy levegőtenger mélyén élünk. Kevésbé viharos, ám annál kellemesebb jelei is vannak ennek a ténynek; ezek hallhatóak, láthatóak. Már leheletnyi légáram is neszeket kelt. A szelek szólamainak skálája a szelíd szellőtől a süvítő fergetegig terjed. A Szent Szellem pünkösdi érkezése is egy erővel rohanó széltől övezve történik. A szél hangkészletét a legjobban akkor hallani, amikor levelek regisztereinek ezrein játszik: az erdő együttesén, vagy akárcsak egy fa lombján. Ahogy a légáram örvényt vet, eltérül, úgy változik a tónus, tesznek szert más és más árnyalatra facsoportok, bokrok. Ahány fa- és levélféleség, annyi hang és megannyi változó összhang. Szeszélyes ritmusokban felívelő és elhaló hangfüggöny. A szél nemcsak hallhatóvá teszi a világ hangját, hanem mozgalmasságát is megmutatja. Mindazt megmozdítja, ami könnyű és elmozdulni képes, vagy csak hajlékony. Ingásba hozza a nádszálat, ringatja a cserjét, táncba viszi a bokrot. A légáramhoz kötődő mozgásművészet csúcsát a madarak vitorlázó röpte képezi, ahogy hosszan együtt szárnyalnak a széllel. A levegő kavargó árama nemcsak szelíd formákban mutatkozik meg: képes tövestől kitépni fákat, felkapni terjedelmes tárgyakat, letépni tetőket, házakat. Ez az erő a magashegységekben és a tengerek partján szinte mindig érzékelhető, még akkor is, ha éppen nem viharos. A tengerjáró népek, amíg vitorlákba fogták erejét, különösképpen tisztelték. Nevek tucatjaival látták el különböző erővel bíró, eltérő irányokból érkező és évszakonként változó fajtáit. A régi görögök tornyot is emeltek a szélnek, s ez ma is látható az athéni agorán. Az Atlanti-óceán óceán partján hatalmas Szélfésűk magasodnak a sziklák fölé. Eduardo Chillida monumentuma átfordítja a hajat borzoló szél képét: fémfésűi a szeleket szálazzák, a Föld áramló hajzatát fésülik. A lég áramlik. Porszemeket kap fel és széthordja a leveleket. Évmilliók alatt még az útjába kerülő gránitnak is más alakot ad. Át- meg- átrendezi a sivatagok és tengerpartok homokdűnéit, lefaragja a szirtek kiszögeléseit, a hegyek oromzatát. Folyamatosan átformálja a felszín képét, a föld arculatát. A testén túl az ember közvetve öltözetén és tárgyain keresztül tapasztalja meg a hatását. Amióta textúrákat sző és viseli ezeket, a szél nemcsak haját, hanem ruházatát is meglobogtatja. Az öltözetek jelképei is ezért terjeszkedtek ki további textíliákra, a zászlókra. Az uralmi övezet, az identitás és az üzlet lobogó felületei idegen testek az áramlás útjában. Csak az imazászlókat hangolják igazán a szélre, szánják a vásznakat a hála hullámzásának, és fordítják vissza így az áramlás hatását az eredete felé. A felületekre feszülő szél adta egykor erejét a szélmalmoknak is, és adja ma is a szélerőműveknek. Vannak vidékek, ahol sűrűségük Don Quijote regényvilágát vonja körénk. A gigászi szélkerekek közt átélhető a légmozgás tényleges léptéke, nagysága és ereje, továbbá közöttük az ember helye. A szél nemcsak szándékai eszköze, de játszótársa is az embernek, amikor sárkányokat ereget. Ha már az ember maga nem is képes rá, elmés szerkezetei szállni tudnak a szélben, képes kézben tartani, irányítani magasságát, feszes, vagy bukdácsoló röptét. Azóta, hogy az ember nemcsak műtárgyakat, hanem műanyagokat is készít, beköszöntött a sárkányok kora: számtalan sodródó, hulló, foszladozó tetemet hordoz a szél. Szállonganak, vagy végképp fönnakadtak a növények szárain, a fák ágain, a kiszögeléseken. Tetemeik belepik a falvakat és szennyezik a városokat, fertőzik a madarakat és halakat. A szél örvénylése képes mozgásba hozni holt testüket. Kaotikus formákat képez és magával ragadja őket. A tetemek láthatóvá teszik, kirajzolják az útját. Önkéntelen sodródásukat vagy örvénylésüket képesek vagyunk szépnek is látni. Ha ez véletlenszerűen, a káosztörvény uralma alatt történik, szépségük általános, amerikai szépség. Ha esetleges mozgásukat mintázatokban, rendszertani szemléletben, vagy rendezett keretekben látjuk kibontakozni, szépségük unikális, koronczi szépség. |
copyright: Koronczi