 |
||||||||||
A werkfilmen elhangzó szöveg Gyenis Tibor a BASIC projekt résztvevőihez írott leveleiből olvas fel részleteket Dátum: 2004.05.08. 22:18:18 +1h Téma: felkérés Szia Móni, Hogy vagy Leipzigben? Ez a levél egy felkérés. Nem kell azonnal döntened, ráérsz megfontolni mindent, én mégis abban vagyok érdekelt, hogy igent mondj, mert a dolognak mégis csak van súlya. Szóval Koronczi Endre barátommal elhatároztuk, hogy a kortárs művészet gyakorlatától eltérően nem hűvös távolságtartással kezeljük tárgyunkat valamiféle semlegesség mögé rejtőzve, hanem abból próbálunk művet csinálni, ami minket leginkább foglalkoztatott az elmúlt években. Akik fontosak és fontosak voltak életünkben megjelennek a képen. egyrészt utalnak a korábbi közös múltra, másrészt behozzák az azóta eltelt életük vetületét. Pl a Lici mint feleségem szerepel és mint a Závada Pali felesége is szerepel az ő közös gyerekükkel, Jancsikával. Az idősíkok összecsúsznak és érzékeltetnek valamit abból, ahogy az ember a mában él és a múltat figyeli, melyből szemelget és amely meg is határozza. Egoista a projekt azért mert az én történetem mesélődik és minden szereplőt valahogy akként szeretnék bemutatni, ahogy érzek, gondolkodom felőle. Erőszakos azért mert ha az illető nem szerepel, mert nem vállalja, akkor egy kép vagy valami helyettesíti, a filmben pedig elhangzik a neve. A hiánya pedig a nézők számára beszédes. Ez tehát kissé kemény és zsarolós. Amiért mégis belekezdtünk az az, hogy végre legyen megmutatva valami. Ne legyenek elkenve a dolgok. Én ezt bóknak is szánom mindazoknak, akik engem azzá tettek, ami vagyok. Ne szaftos pletykákat láss megelevenedni, és ne is olyasmire gondolj mint a Hab. A fotózás valószínüleg nálam lesz a műteremben, mert itt töltöm az életem nagy részét és ez szinte minden szereplőhöz is kapcsolódik így vagy úgy. Mivel az én listámon Te senkivel nem vagy kellemetlen viszonyban azt hiszem esetedben semmilyen feszültségre sem kell számítani. Hirtelen ennyi. Dátum: 2004.05.11. 23:00:36 +1h Szia Noémi Ez itt egy felkérő levél. és apropó hogy egyszer írjak is. Ez a mai nap jó rá mert eszembe jutottál a Popperről Aki a rádióban ma rendkívűlien szellemes volt. De fontosabb, hogy jobbnak tartottam ha én szólok egy két mondatot, mielőtt megérkezik a hivatalos felkérés. Azt találtuk ki Endrével, hogy miért is foglalkoznánk holmi művészeti kérdésekkel, hűvös és ironikus formanyelv mögé bújva, amikor mindketten az elmúlt években belekerültünk egy számunkra nehezen kiismerhető de minket teljesen magával ragadó világba. Csúnya szóval magánélet, érzelmi élet. Inkább mégis a lélek tájain kóboroltunk. Mindketten egy-egy képet készítünk azokkal a szereplőkkel, akik tanúink és társaink voltak ebben Nem tudok még sokat a képről, hisz meg kell fogalmaznom valamelyest. Ami fontos, a szereplők páran, akik fontosak voltak az elmúlt tíz évben. Mindről tudsz. Magadról is. Kihagyhatatlan vagy. Nem akarok én itt most bókolni. Tudod. Most más életem van és neked is. De ebből a pontból arra és nem is vissza, mert a múlt csak ebben a pillanatban van, innen is fontos vagy ebben. Ez a kép az én szemszögemből próbál mutatni felfedni láttatni. Ez önző, tudom. De nem a mások rovására van. Azért izgat ez a kép, mert ezt akarjuk vállalni, hogy minden ott sűrűsödik bennünk és közöttünk, mégis feszültség nélkül. Tudom, nem olyan tiszta a kép. Nem tiszta a lelkiismeretem. Szerelmet fogadtam neked és bíztattalak, hogy várok türelmesen. Aztán nem bírtam, csak mentség, hogy az a szerelem engem felőrőlt teljesen. Nem volt elég lélekjelenlétem. Téged is kímélni akartalak az őrlődéstől. most már elmúlt, ahogy elmúlt-tökéletlenül. A múltat mégis jelenné szeretnénk tenni. Gondolom égnek áll a hajad, hiszen te nem szereted a magánéleted máshol, mint ahol van és ez a közösség is irritáló lehet olyasmit fogalmazunk meg, amit mindig csak titokban, ködben tartunk. Az életünk elfogadására készülök és ünnepre és az ünnepen és a lelkemben mindenki megfér, de senkit onnan kitörölni nem lehet és ezért nem lehet a hiány erősebb. Csak arra kérlek ne csak az egyértelmű nem felől közelíts a dologhoz. Gondolom okoztam egy kis meglepetést, pedig nem meglepő mert csak az lenne ami van. üdv, tibor Dátum: 2004.05.24. 10:02:20 +1h Téma: utazás Szia Móni, A Te szereplésed a fotón nagyon fontos. Ha nem vagy rajta, az olyan, mint amikor egy életrajzi regényből kimarad egy ív. Ki lehet dobni. Nagyon fontos, hogy tudjam itt leszel-e vagy sem. Endre egykori kedvese pl Norvégiából fog iderepülni a kép kedvéért. Van aki nemet mondott. Mivel ő is meghatározó az életemben, nem hagyhatom ki, ezért színésszel, bábuval helyettesítem. Sajnos a nézők elkezdenek agyalni, miért nincs ott. Összevesztek? Szégyelli? A saját visszaemlékezésed szempontjából sem lenne érdektelen. Szállásról megpróbálok gondoskodni. Azon kívül láthatod a fiamat, és hogy hol lakom, mit csinálok. Még dumálhatunk róla sokat, van idő. Szeretném, ha látnál benne annyi izgalmat, hogy érdemes legyen a naptárat ehhez igazítani. Üdv, tibor Dátum: 2004.05.26. 15:13:06 +1h Téma: a szereplők képe Kedves Pali Fontosnak tartom, hogy Neked mondjak pár szót, és ne csak Licitől tudj a tervünkről. Tőle tudom, nincs különösebb aggályod a szereplést illetően. Hálás vagyok ezért. Mindig van elbeszélő. Pózok és gesztusok lesznek, noha ezek visszafogottak, mégiscsak szerepeket kényszerítek emberekre. Egy pillanatra. Ezt a néző is tudni fogja. Ezért nagyon örülök, mert Jancsika és Te nagyon érzékletesen jelzed az azóta eltelt időt és érezteted a megváltozott és elágazó történetet. Ami konkrétan persze nem tettenérhető. A kép azt nem tudja szöveg módjára elbeszélni. Ez nem is baj Sajnos aki fontos az nem maradhat ki. Lici és köztem Misi, Lici másik oldalán Te és Jancsika. Ez triviális, de mégis együtt látni talán csak a gyerekeknek magától érthető. Örültem az összecsengésnek, mikor Lici beszámolt az új regényed végén előkerülő csoportképről. Bármi kérdésed vagy aggályod van, kérlek írd meg, vagy mondd, ha ott járok, én pedig megírom, ha konkrétabb formát ölt a kompozíció. Üdvözöl Tibor Dátum: 2004.05.26. 15:08:39 +1h Kedves Anikó nem tudom ezt mikor olvasod. 25-én, vagy 26-án kapsz egy levelet, ami leír külső szempontból egy tervet. ehhez mindenképpen magyarázattal tartozom Egyre kérlek, ne dönts elhamarkodottan. Idő van. Az elmúlt éveket megélve Endrével rá kellett döbbennünk arra, hogy az, ami minket leginkább foglalkoztat, az a művészetben csak nagyon körülményesen és erőtlenül tud megjelenni. A kettő viszont nekünk az életünk közepe, Endrének ott lesz a volt felesége, a feleség szeretője és Tove, a szerelme, aki elhagyta. Minden szereplő a maga teljes fontosságában és időszeletében, mégis együtt. Ebbe a pár fős képbe és az életemet alakító emberek körébe Te is beletartozol. Bármilyen hihetetlen is ez a közelmúltbeli rettentő viselkedésem felől nézve. Ezen a képen ezzel is szembenézek. A pszichológus azt mondta ez egy bűnrendezés. Szembe kel néznem azzal is kire miként tekintettem. A képből és a filmből, amit itt a fotózás során készítenek, kiderül mindenkinek van egy más élete azóta, azaz a szerepet egy pillanatra veszi fel a kedvemért. Nem leszünk sokan. Tudom, megbántottalak és a büszkeséget sérti az amit csináltam. Azt megpróbálom érzékeltetni, hogy én voltam az elutasító egyrészt. Azt is, hogy mennyire fogvatartottál ennek ellenére és a tetemes időt, amíg együtt voltunk.. Mondhatod, hogy nem állsz szóba sem velem, nemhogy ide gyere és más nőkkel együtt fotózkodj. Jogos és nem fogok erősködni, ha így gondolod. A 15-ből egy így döntött. Ha nem jössz nem tehetem meg, hogy lehagyjalak a képről. Magamat nem daliás lovagként jelenítem meg. Megpróbálok önkritikus lenni. Ha már rendbe tenni nem lehet mindent, legalább egy ilyen gesztussal megpróbálom, hátha van túlvilág, ahol összetalálkozunk, vagy a király utca ugye. Meg én is nyugodtabb lennék egy kicsit, bár azzal tisztában vagyok, hogy ha hízelgő is a kép, az jóvátenni a történteket nem tudja. a többieket nyugodt szívvel kerestem meg, a számlám csak veled rendezetlen, Te maradtál utoljára és itt félek a legjobban attól, hogy nemet mondasz. De közben bízom abban, hogy az együtt töltött idő annak múlásával igazabban mutatkozik meg. És bízom a vagányságodban. A fotózás alkalmával előálló kínos feszengést remélem oldja az erre célra kitalált kényeztetés kajával és az eseményre való készülődés. Jó hangulat lesz, nem kapkodunk, erre rá kell hangolódni. Ágit ismered, A szüleim is itt lesznek, Misi, Endre is itt lesz és Móni is ha el nem késik. Kb ez a dolog. Találkozhatunk is, vagy fel is hívhatlak. Remélem nem kavartalak fel, hisz ez az egész valami megnyugvást céloz, hogy lám ilyen az élet. tibor Dátum: 2004.06.11. 22:49:20 +1h Téma: Re: nincs Kedves Anikó Mindenek előtt köszönöm a válaszodat. Valóban dönthettél volna úgy is, hogy egyáltalán nem reagálsz. Mert jogos lett volna az is. Elfogadom döntésed indokait. Megértem és helyénvalónak is tartom. Nem tehetek mást mint valamennyire mentem a viselkedésemet-mármint a januárit Ez a képtől független, Aztán azt is megpróbálom megmagyarázni, miért nem jelentkeztem azóta. Utána azt hogy miért így jelentkeztem. Arról is beszélnék hogy szerintem mi lehetne a haszna számodra, ha a képpel kapcsolatban mégis fontolóra vennél más szempontokat. Onnan nem olvasod ahonnét jónak látod. Nem neheztelek érte.. Ha esetleg nem vagy biztos abban, hogy az olvasás neked csak károdra lehet, akkor kérlek olvasd addig amíg van remény arra, hogy ez mégiscsak szolgálja a te megnyugvásodat, legyen az bármilyen csekély mértékű. Tudom, az elhagyást nem lehet szépíteni. Sehogy nem lehet jóvá tenni. Arra a decemberi viselkedésre a te nézőpontodból nagyon nem szolgáltál rá. Az én szempontomból teljesen elítélendő, ahogy azt megtettem. Tulajdonképpen a legrosszabbul tettem amit tettem, Korábban két ízben én is jártam így. Akkor nem értettem hogy lehet ilyet tenni. Morálisan onnét elítéltem azt, aki ezt tette. Ez esetben jöttem rá, kerülhet az ember olyan szorongatott és válságos helyzetbe, amikor nem a nappali és szokványos értékek mentén cselekszik. Persze önuralommal bizonyára lehet ezt kompenzálni. Gyenge voltam hozzá. Akkor is és most is megkövetlek ezért. Januári leveledben ismét a nagyszerű, és nem a gyűlöletet kereső gondolkodásodról adtál hírt. Akkor tudatosan, meglehetősen nyersen és keményen, túlságosan is sarkosan fogalmaztam. Tettem ezt azért, hogy könnyebbé tegyem számodra az elválást. Hogy ne vágyj utánam. Később nem kerestelek valóban, szintén szándékosan. A tettem után jogos lett volna valamiféle bocsánatkérés és annak segítése, hogy te újra erős és magabiztos légy. Lehet hogy rosszul tettem. Fogalmam sem volt mire lenne szükséged a részemről. Én úgy gondoltam így okozok a legkisebb fájást. Engem egy se keresett, aki elhagyott és eszembe sem jutott, hogy tennie kellett volna. Lassú vesződséges elválás. Az elválás és önállósodás is az én társaságomban? Ezt nem tartottam volna jónak. Ám ha kerestél volna, nem hiszem, hogy nemet mondtam volna. Attól mert most szerelmes vagyok és mással élek, a Te fontosságod ugyanúgy nem szűnt meg mint benned. Sokat voltunk mi együtt. De nem tehettem másként, minthogy elárulom a kettősünket. Most arról, miért így jelentkeztem. Ha jól értem bántó számodra, hogy ennek kapcsán kereslek meg és nem csak úgy magunk miatt. a fotó és a magunk vagy Te miattad illetve a kép között nem tudok én különbséget tenni.. A magánéletem része a művészetnek. Ez a kép a magánéletem része. Az, hogy szerepelsz a képen, a régen készült elferdített képen és a filmen az az én magánlelkemnek kedves és fontos emlék. Az hogy miért fontos nekem az a két dolog, az úgy is a mi titkunk marad, nem lesz a művészetet figyelők számára publikus. Ez az utolsó bekezdés. Elhagytalak, nem kerestelek. Csúnyán hagytalak el. Ez a mérleg. Most kereslek. Logikus, ez egy jó ziccer, frankón nemet lehet mondani Szóval ki keresett meg téged így aki már elhagyott? Ki jelentette ki így utólag a Te fontosságodat. Ráadásul úgy hogy azt megtagadta elébb? Ki buzdított ilyen kalandra? A dolgok normális menete szerint a kapcsolatok lezárulása olyan közhelyek mentén zajlik, melyeket ezerszer láttunk és vasabroncsként határozzák meg a mi viselkedésünket is. Pl. a színház, amikor láttam, hogy megérkeztek, a programfüzetbe mélyedtem, döntsetek úgy, ahogy jónak látjátok. Azért néztem a füzetbe, hogy ne legyen hirtelen és váratlan helyzet, nyugodtan üljetek oda, ahova jólesik. Aztán inkább átmentetek a másik oldalra. a feszültség megmaradt. Lehetett rendesen nézni az előadást? Na e helyett próbálkozom én. Afféle ceremóniamester leszek én ezen az ünnepen. Az emlékezés és elfogadás ünnepén. Egy bábu csak monológ, semmit nem változtat. olyan lagzit ülünk, ahol az ünneplők előre tudnak mindent. Hát nem ér ez meg egy kis önuralmat? Azt mondod ez nekem jó, nekem hasznos. Mit gondolsz nekem ez nem kockázatos. Ennyire megidézni a múltat? A jelenlegi kapcsolatot veszélyeztetem ezzel veled! Hisz mindenkit a maga egykori jelentőségében kell megmutatnom. Nekem lesz ott a legnehezebb. Mindenre figyelnem kell csak épp nem a magam helyzetére. Azon kívül előtárom mindenemet a nagyvilág és előttetek. Tudom, egy ilyenre eljönni nagyon nehéz - elfúló hang, Éva, Lici, Misi. Minden az elutasítást erősíti. De talán nem, hogy nem hiányozhatsz, hogy fontos vagy itt az a te érdemed. Senki nem abszolút jelentőségű az életben. Nem a tökéletes pár megtalálása felé haladunk, hanem sok részletből állunk össze. A nagy önző egóm az mind lopott, amit féltek, óvok. Az mind azokból áll össze, akik a kép szereplői. Mit mondjak még? Szerintem ezt érdemes megtapasztalni Nem lesz ez fogható semmihez. Furcsa lesz. Mint egy temetés és születés egyszerre. A régi szertartások már nem megfelően keretezik a lelkeink változásait. Nosza próbáljuk meg. Ez a levélváltás megtörtént és mégiscsak lett valami. Legalább egy gesztus feléd. Ne haragudj, ha ezúttal valami bántó dolog mászik elő a szövegből, az teljesen ellenkezik a szándékaimmal. Talán egy kicsit más mintázata lesz a leülepedő emlékeknek. Hogy jobb legyen ránézni. Tibor Dátum: 2004.06.28. 20:41:55 +1h Téma: kötelező szemüveg Szia Noémi végre válaszolok. Nem azért válaszolok most, mert nem volt kedvem, vagy halogattam, hanem azért mert rengeteg levelet írtam fejben neked. Nem akartam elsietni. Hálás vagyok, amiért annyira komolyan vetted a dolgot és annyira megindokoltad a választásodat. Endre bizony nem egyszer nézett szembe a teljes elutasítás ürességével. A leveledre rögtön akartam válaszolni, szerencsére nem tettem. Minden állításodra ellenállítást akartam írni. aztán csak bizonyos kérdésekről akartam írni, mellékelve a többiek együttműködő és kedves bátorító leveleit. Később kedves és megértő levelet akartam írni, amiben csak elnézést kérek a zaklatásért. Mostanában teljesen elbizonytalanodtam a tekintetben, hogy mit is írjak. Olyan sokrétűek azok a gondolatok melyek itt a múltról, rólunk, a hiányról és a fotózásról szólnak, hogy bénultan ülök, hacsak nem regényt akarok írni. de meg ott az egyszerűsítő, és talán gyerekes rövid mondat minden előtt vagy mögött, hogy a Te fontosságod tudata és a szerelmünk az ami garantálja, hogy nem valami vásári színházasdiba hívlak és belőlünk semmi sem lesz elárulva és ellopva. Hogy milyen jó lett volna, ha ezegyszer nem úgy történnek meg a dolgok, ahogy az együttlétünkkor történtek. Mert ezek a levélváltásaink pontosan úgy viselkednek, mint annak idején. ez Endre esetében is pontosan így volt. Tove a repülőjegyfoglalás előtt egy órával mondta vissza az utazást. De miért is gondoltam, hogy ezúttal képesek leszünk kibújni a szerepeinkből. Azért voltam és vagyok kicsit szomorú, mert ismét azt kellett tapasztalnom, hogy egymásnak mondott mondataink mire odatalálnak a másikhoz, egészen máshogy csengenek. És ráadásul a prizma, amin gellert kapnak kiszámíthatatlan. Tehetetlenül álltam, amikor azt olvastam, hogy hölgykoszorúnak véled a képet. 16 szereplőből 6 a hölgy, a többiek barátok, Itt kibírja minden az egymás mellé kerülést. A nők és a férfiak kibírják azt, hogy együtt lesznek. Mert ezzel számot vetünk, és a számvetéssel gazdagodik minden egyes elmúlt szerelem. Nem egymás rovására. Gondolj bele, hogy Andrást azért hívtam volna meg, hogy ezzel és vele szembenézzek és elfogadjam őt mint neked fontos embert. Miért gondolod, hogy ez az én önünneplésem lesz? Hiszen Palika is itt lesz. Az pedig, hogy ez az egész képpé lesz az az én lelkem része. Soha nem készültem így semmire. A művészség nem azt jelenti, hogy mindent beáldozunk annak érdekében, hanem hogy egylényegű lesz a dolog Megértem hogy a te konzekvens világban való szereplésed okán fontosabb a magadhoz hű viselkedés annál mint, hogy a kedvemért ezt megtedd. Hiszen ezt áldozatnak látod, méghozzá nagynak. Azt pedig nem kérhetem. Pusztán sajnálom, hogy a párbeszéd közöttünk oly korlátozott és hogy olyan rövidke ideig volt teljes. Nem tudtam annak idején sem eloszlatni a félelmeid és bizakodóvá tenni. Most miért is tudnám. Mégsem fejezhetem be itt. Sajnálom, de kénytelen vagyok következetes lenni. Annak idején úgy döntöttem, András is komoly hatással volt életemre. Neki is helye van a képen, mégpedig melletted. Mivel csak rajtad keresztül tudok róla, az út rajtad keresztül vezet hozzá. Mert őt is meg kell már keresnem. A te akkori nemleges válaszoddal nem elégedhetek meg, mert neki kell tudnia és döntenie a dologról. Most kérlek ne háborodj fel. Nem a magánéleted felbolygatásáról van szó. András mint egy rettenetesen erős térrel rendelkező láthatatlan férfi döntő befolyással volt az életemre. ez egy gesztus felé, elismerés és a te elbocsájtásod, visszabocsájtásod felé. A ti kettősötöknek az elfogadása és az egész ügy lezárása. amikor elgondoltam, úgy gondoltam jó lesz, ahogy együtt jöttök, együtt vagytok itt és együtt mentek el. Megtagadhatod a telefonszámát, címét, de ezt az elzárkózást én feleslegesnek tartom. Hisz mindent tud, és mindent tudunk, semmit nem titkoltunk el, ami fontos. Kénytelen vagyok azt gondolni, hogy nem dönthetsz helyette Tudod az ember csak azt teszi ami jó. Vannak kellemetlen levelezések és nemet mondások, de a sokkal nagyobb jó az a foglalatosság a szerelmünkkel. ég áldjon Dátum: 2004.06.27. 20:57:08 +1h Téma: Re: Szia Anikó, értem nem erőltetem azt ami fájdalommal jár. az az én viselkedésemből és helyzetemből adódott. Azért így történt, mert csak ilyen gyorsan és ostobán és minden hidat felégetve tudtam ezt megtenni. Különben nem tudtam volna. Azaz nagy erő áradt felőled, aminek csak így tudtam ellenállni. Tehát az, ami volt, erős volt és szívós. Pont azért történt így. És hogy miért kellett ellenállni és eljönni arra nem tudok válaszolni. A szerelem felett nem mi rendelkezünk, az felsőbb adomány. Nem a Te milyenséged és képességeid okoztak ezt vagy azt. A jövőre érdemes figyelni. Érezd magad minél előbb jól. Dátum:2004. 07 29. 20:00 Lehet, hogy egyenlőre nem akarom látni a képet. Kérlek légy türelmes. Alant leírom, miért. Annyit foglalkoztunk a múlttal, és a jelennel, ami a kattintással valahogy kisült, véget ért. Mágikussá vált ez a nagy massza amit itt dagasztottunk. Másnap lementem a betörött ablaktól huzatos műterembe, ahol a két nő rémként fogadott. Borzalmas élmény volt. Ólmos fáradtság és jövőnélküliség. A múltból itt maradt, megidézett és megelevenedett kudarcokkal. Összeomlott az a sebtében felhúzott fal ami eddig védett. Éva eltűnt. Egyedül álltam már megint ott a hideg huzatban a csupa seb múlt között. Persze, ha nem alszom ki magam, mindig sötétnek és reménytelennek látom a dolgokat. Tulajdonképpen elbőgtem magam délután a pakolás közben, ahogy véletlenül ott álltam az üres létrával ahol a képen álltam. Azóta eltelt két nap és csak egyre jobban besüppedek a fáradtságba és a szeretni képtelen állapotba. Persze vannak okok, momentumok. Döbbenetes, hogy a fotózás közeledtével mennyire sűrűsödtek az események. Mintha Isten az expozíció köré szervezte volna a tőlünk látszólag független, de minket nagyon is érintő eseményeket. Anyámék bejöttek szombat este, hogy megbeszéljük az előkészületeket. Miközben Éva betegségéről és kórházba kerüléséről beszéltem, telefonon kaptam a hírt Wanger Zsolt haláláról. Este meredten néztem a Polaroidos dobozt, amit 3 napja még Bécsben ő fogott a kezében. Hétfő reggel, amikorra már megnyugtató sms-t kaptam Évától arról, hogy valószínűleg hazaengedik, (Persze, hogy hazaengedték, hisz nem volt rossz állapotban, sőt. Csak egy kicsit húzott azzal hogy aggódjak. Még azt is mondta, említette az orvosnak a fotózást, de jöjjek be és próbáljam meggyőzni. Miközben ő ott van és megtehetné.) Tehát akkor reggel volt valami megjegyzése Áginak Évára. Faggatni kezdtem. Egy ideje igyekszem a pozitívumokat meglátni. Közben őrült kavargás a fejben. Ahányszor gyanútlanul beléptem a műterembe, annyiszor rezzentem össze a faragott Noémi láttán. Az előkészületek mentek aztán a maguk módján egészen addig, amíg anyám helyén ülve, ahogy a kompozíciót néztük, ösztönösen elkaptam valamit, ami felém repült. A kanül volt az a csővel. Éva dobta köszönés és szemkontaktus nélkül. Maró tekintettel, ellenségesen ment tovább, egyenesen fel az emeletre. Innentől kezdve ez ott lüktetett bennem végig a fotózás alatt. Felesleges sértődgetni. A dolgok jobbra fordulnak. Beállítják a hormonszintet, tele lesz tettvággyal. De nem akarok semmit elhamarkodni, próbálom figyelni, mit csinálok rosszul, mi is hiányzik neki. De már nem hiszem, amit eddig. Megint egyedül. Megint egyedül. Rémes, semmi erőm, álmos vagyok fél éve először délután 5kor. Dátum: 2004. 08. 05. Téma: Re:szarvashiba Szevasz Endre, ne válaszolj erre, mert nem tudom olvasni. Mekkora a fájl? Izgatott vagyok. Bízom abban, hogy nem kell napokat töltened a képem javítgatásával. Hülyén érzem magam, mert itt héderezek a vízparton. Éva és köztem ez most elég jót tesz. Röhely, de ahogy ő egyre energikusabb lesz (tegnap sity-suty kitakarította a kocsit, segít szüleinek, a maradék időben pedig kényeztet. Én ellenben oly fáradt vagyok, mintha beteg lennék. Jártányi erőm is alig. Edzésre még csak gondolni sem bírok. Nem értem és nagyon zavar ez. Talán elmúlik a sors eme kis fintorocskája. A kineziológus viszont segített az egészet valahogy kevésbé destruktívan értelmezni. Ezért azt hiszem sem a meghívó, sem a megnyitó akció nem pontos, ha az egy szomorú és eredménytelen akcióról számol be. Mégiscsak lett együttműködés és mégiscsak lezárjuk ezzel a múltat, a kutyafáját! Akik nem beszélnek velünk, ott fehérlenek mindörökké. Nézzék ezután ők ezt az egész gubancos szart. Mi pedig előre nézve indulunk az új életbe. Hát szándékosan választjuk a múlt sebeinek nyalogatását? Ha nem, akkor elhagyjuk a süllyedő hajót és indulunk érkezünk Krapanjra. Élni, tudni kell! Ezért úgy érzem mostani megjavult hangulatomban, nem jó sem az akasztás, sem az elföldelés. Ezek a projektet úgy tüntetik fel, mint amiből se menekvés se gyógyulás. Semmi nem használ. Imádom a drámát, de mégis csak kivágjuk tán magunkat a szarból. Ha nem, akkor felesleges optimista képet hazudni, de ha van rá remény, akkor ne legyünk feleslegesen depressszivek. Évával most jól vagyunk, de nem esünk a vakság csapdájába. A meghívót azért tartom jónak, mert a fentiek fényében nem sugall semmi rémeset. Se vért, se akasztást, mégis megszólít és a megszólítás nagyon szorongató. A figyelmet és kíváncsiságot felkeltik a kis képek, amiket lehet, hogy az információs oldalra kellene rakni. A másikon csak a kérdés, ami rögtön az értelmezés irányát is megszabja, hogy ti mindenkinek van ilyen tablója, tessék elgondolkodni. Nekem ez a legkevésbé mesterkélt és esztétizáló. Nem is akar nagyot mondani, mégis ütős. Te kinek vagy fontos? Ennek a tipója szerintem akkor jó, ha egyszerű, nem szerénykedő és cirkalmas, de nem is durva. Akik meg fontosak voltak, mégsem éltek vele, azok meg szintén találva érzik magukat. És nem riogatjuk őket vérrel és akasztással, fülledt személyes levéllel (amit ugye hatásosan meg kellene fogalmazni, de akkor is mesterkélt lenne a szándék és a nyomtatás miatt), hanem a pozitívot, a vant vágjuk oda, amire ők mondtak nemet. Nincs több érvem. Attilával megbeszélem a 23-24-ét. Egy nyers vágás mindkettőnknek belefér. Ha hétfőn este nem talákszunk, a válaszod talán mégis tudom még vasárnap este olvasni, de nem biztos. Cső és Ági nincs, legyen új élet, bizakodás, csajozás. Minden erényed megvan hozzá. Éva örökké ezt mondja. |