Rieder Gábor

Kis magyar pornográfia

Déja vu. Pár hónappal ezelőtt ugyanez történt. Egy szintén színvonalas és izgalmas kortárs művészeti kiállításból egy teljesen klasszikusnak tűnő büszt kavart nagy médiavihart. Akkor Hitler kedvenc szobrásza szolgáltatta a felháborodáshoz a gyúanyagot, most pedig az ábrázolt személy, Kósa Lajos.

A kínos helyzetbe kényszerített debreceni polgármester le akarta szedetni a Modem Kis magyar pornográfia című kiállításáról a saját portréját. (A műgyanta arcmás tőrőlmetszett konceptuális munka, az ötlet Gerhes Gábortól származik, a szobrot viszont profi mesteremberek gyártották le.) A művészek és a kurátor tiltakozására a mű végül a helyén maradt, de ellátták egy csinos kis táblával, miszerint a polgármester közpénzből nem finanszíroz hivatali portrékat. Az ügy itt le is zárult, csekélyke tanulsággal. Kiderült, hogy Kósa reprezentációs elhivatottsága messze nem egyenlő Horthy Miklóséval vagy Rákosi Mátyáséval. Ezt már eddig is jól tudtuk, de a különbség fokozataira nem derült fény. Pedig a tárlat célja éppen ez volt: Esterházy Péter Kis magyar pornográfia című kötete nyomán körképet festeni a jelen politikai és társadalmi klímájáról. Ez pedig nem könnyű feladat, hiszen a kortárs művészet élénken foglalkozik a politikummal, de csak laboratóriumi, elvont szinten, illusztrációt szolgáltatva a társadalommérnökök súlyos tanulmányai mellé. A kiállításon résztvevő alkotók a posztkádári létállapot feltérképezése helyett a könnyebb utat választották: a retró-munkák iróniáját és a példázatokat absztrakcióját. A recyclingben a Kis Varsó volt a legradikálisabb: újrajátszatták Szentjóby híres hetvenes évekbeli performanszát, amikor Balatonbogláron vödröt húzott a fejére és kiírta maga elé egy táblára: "Kizárásgyakorlat. Büntetésmegelőző-autoterápia". FeLugossy videóján Trabant-paravánok között falatozik, Lakner Antal elővette a Lánchíd változó címereiről készített mozgó tábláját, Nemes Csaba pedig ismét bedobta a 2006-os őszi eseményekről készített Jolly Joker animációsorozatát. De nem ez a meglepő, hanem a morális allegóriák hosszú sora! Kicsiny Balázs egy pepita mintás szobában - fekete és a fehér festékes bödön között - elhalálozott művészbábut installált, Koronczi Endre módszeresen köpködi szemen tükörképét egy nézhetetlenül hosszú videón, Szabó Dezső pedig egy vizeletbe mártott Parlament-makett fotót állította ki. A nagy Esterházy-nosztalgiában és hatalomfetisizálásban elsikkadt a jelenkori függésrendszer érzékletes elemzése. Hogy miként működik a képzőművészet a kapitalizált posztkommunizmus szövevényes dzsungelében. A jelenről még Wahorn András szemtelen installációja mondja a legtöbbet. A vidékre költözött festő öt köbméter fagerendát vásárolt a Modem pénzén, amit - pár miniarcképpel díszítve - kötegelve állított ki a bejárat mellett. A mellékelt felirat szerint a szálfákból épül majd fel a művész műtermének új tetőszerkezete. Áhá! Ha van tiszta l'art pour l'art, hát ez az.

ArtPortál, 2009. augusztus 25.