0 English 0 főoldal 0 a mű 0 kiállítás 0 videostill 0 werkfotók 0 szövegek 0 video 0 kontakt 0 Koronczi Endre 0 köszönet 0
 
   
 
 
 

Bordács Andrea: A Trabant mint a piacgazdaság nélküli világ brandje

 

Debreceni Boglárka: Egy Pobjeda hátsó ülésén

 

Rádai Andrea: Ismétlés a tudás

 

Rieder Gábor: Kis magyar pornográfia

 

Dékei Kriszta: Kiállítás - Felturbózott Trabant - Kis magyar pornográfia

 

Méyli József: Kósa mása politika

 

Rádai Andrea

Ismétlés a tudás

Az Esterházy-mű által ábrázolt világ szelleme annyiban mindenképpen uralkodik a kiállításon, hogy a felkért képzőművészek nagyobb része a megúszásra gyúrt: korábbi műveiket adták be, fittyet hánytak a regényre, vagy a műalkotás szerves részévé emelték az ellógás mozzanatát. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

Esterházy Péter Kis magyar pornográfiája huszonöt évvel ezelőtt született; azóta a regény a Rákosi- és a Kádár-korszak emblematikus művévé vált. Az évforduló apropóján a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központ, a MODEM magyar képzőművészeket kért fel, hogy a könyvet alkotásaikkal értelmezzék át/újra a régi és az új rendszer viszonyának kontextusában. A kiállítás anyagának nagyobb része csak annyiban köthető a regényhez, hogy politikai mondanivalójuk (is) van - ami nem lenne baj, ha a kiállítási térben mindenhol jelenlevő Esterházy-idézetek nem kötnék az ebet a karóhoz.

A Kis Varsó (Gálik András és Havas Bálint) egy korábbi akciójukról készült fotóval szerepel a kiállításon. St. Auby Tamás 1978-ban fején vödörrel, nyakában "Kizárás gyakorlat büntetésmegelőző autoterápia" felirattal üldögélt a balatonboglári kápolnában. A megtorlás elébe menő performanszot a művészcsoport kérésére 2005-ben ismételte meg: az újabb esemény - bár elemeiben pontról pontra megismétli a régit - nyilvánvalóan más jelentéssel bír az új rendszer kontextusában. Esterházy Marcell Ganz Projekt II. Menzájában nosztalgiaként furakszik a jelenbe az a múlt, amelytől szabadulni szeretnénk. Az elhagyott gyárépületet ábrázoló fotók előtt aranyszínű festékkel bevont raklapon álló ételhordókra a Kádár-kori menza legtipikusabb ételnevei vannak gravírozva: a számban érzem a grízestészta, a paradicsomleves és a rizi-bizi ízét. A Kádár-kor iránti nosztalgiát úgyszintén tápláló régi bútordarabok lettek testté a testben, Csontó Lajos amorf tömbjeibe belefúródva (Barátok). Koronczi Endre talán önkritikát gyakorol, és a jelent elposványosító, mindmáig feldolgozatlan bűntudatot feldolgozására tesz kísérletet Csendőrpertu című videójában - mindenesetre teleköpködi a rendőrségi vizsgálószoba falát, egy lakást és a saját tükörképét. Példázatszerűnek hat Kicsiny Balázs fekete-fehér igazságokba és ítéletekbe belepusztuló mestere: az ajtó nélküli, sakktábla-mintás szobába bekukkantva festőlétráról lezuhant, földön heverő bábut látunk (A mester halála).

Nemes Csaba szintén egy korábbi munkáját vette elő a kiállításra. A 2006-os zavargásokat feldolgozó Remake persze itt és most is üdítően hat: az elidegenítő animációk anekdotikus iróniája egyrészt valóban rokonítható az Esterházy-regénnyel, másrészt segítik megérteni, árnyalatokkal telíteni a sajnálatos eseményeket. Az új rendszert a hiány felől, a vadkapitalizmussal lépést tartani nem tudó vidék szemszögéből értelmezi Bukta Imre is: szociofestményei gumicsizmás parasztokat (Róza és Lőrinc) és egy prostituáltat ábrázolnak (A 3-ason), az utóbbiba ágyazott videón rőzsét gyűjt egy öregasszony. Szirtes János videója az osztályidegenség fogalmát értelmezi át az új rendszerben: ahogy az iskolában fellógatott kabátok közé nem illik a menyasszonyi és a vérvörös ruha, úgy lóg ki a tülszoknyában integető művész a bárgyún vigyorgó falusiak közül: a szakadék áthidalhatatlan.

Nagy Kriszta - aki a kiállításhoz készült werkfilmben bevallja, hogy a regényt nem olvasta - pornográf festménnyel hozakodott elő. FeLugossy László videó-installációja vélhetően arra utal, hogy nem változott semmi, hiszen akár a regény születésekor is készülhetett volna. Eperjesi Ágnes a kibúvás "nem ér a nevem"-szlogenjét konceptualizálja ünnepélyes oszlopokra helyezett káposztafejekké. Lakner Antal szintén korábbi, Honfoglalás című rotációs prizmatábláján reklámsebességgel váltakoznak a Lánchíd címerei. Szabó Dezső Piss Parlamentje Andres Serranónak a maga korában rendkívül provokatív tettét, egy feszület vizeletbe helyezését ismétli, kicsiben. Baglyas Erika Exitjének - nem meglepő - nincs kijárata, és csak felmasírozás után olvasható a vörös szőnyeges lépcső tetején, a falra ragasztott felirat (A várakozás immorálissá tesz).

Mint konceptuális alkotás, nagyobb horderejű Gerhes Gábor és Wahorn András műve. A Kósa-büszt botrányát jól ismerhetjük a sajtóból (egy cikket ld. itt). A reakciókból, ellenreakciókból és a kompromisszumos megoldásból egyértelműsíthetjük, hogy a szobor csak mint katalizátor működött, s hogy a műalkotás által gerjesztett botrány maga a műalkotás. Wahorn András Nők a tetőn című installációja az adófizető polgárok és a művészetekre áldozó, pénzosztó hatalom igazi arculcsapása. Wahorn ugyanis a kiállításra kapott pénzből faanyagot vásárolt, fészerének tetejét megjavítandó, a gerendákra pedig sárga cetlikre ceruzával felfirkantott női arcokat helyezett.

Honfitársaim, maszatoljunk tovább, és/vagy jelentsük fel Wahorn Andrást?

Kis magyar pornográfia / MODEM, Debrecen
2009.09.27.

A kiállítás megtekinthető október 25-ig.

Vö. Dékei Kriszta: Felturbózott Trabant
Kricsfalusi: Politikus művészet
Kozma Zsolt: A mű és a hatalom
Mélyi József: Kósa mása politika
Földes András: A grízes tészta megdicsőülése

 
     
copyright: Koronczi