Az együttlétben felerősödő szubjektum
Egy közösen tevékenykedő csoport együttműködésének katartikus pillanataiban, egy-egy kiválasztott pillanatban 4x1 akár 4,001 is lehet! Ezekben a szemvillanásnyi időszakokban formálódik meg a kollektivitásban felerősödő szubjektum. Az együttlét egy-egy intenzív pillanatában az alkotóelemek összeadódnak, átértelmeződik a szubjektum, az egyén ereje a közös cselekvés által katalizálódik. Vajon láthatóvá válik-e a "hibás" algoritmusban keletkező egy ezred többlet, vajon láthatóvá válik-e az esszenciális tudatmódosult állapot?
Képzeljük el, amikor egy összeszokott társaság tagjai egyszerre ébrednek az extatikus együttlét mámorából. Egymásra néznek, és átérzik a levegő remegését, átérzik az ihletett pillanat varázsát. Sodorja őket az együttlét ereje. Kimerülten bámulnak egymásra, és tudatában vannak a helyzet jelentőségének. Egy szót sem szólnak. Csak állnak és néznek. Mindannyiuk számára nyilvánvaló a pillanat fontossága, de nincs mit kezdeni vele. Csak van. Csak egy szemvillanás, egy lélegzetvételnyi idő, legfeljebb percekre nyújtható. Egy kivételes jelenség.
A látvány rögzítése két összeépített kamerával történik, melyek működése a "térbeli vágás" elvén alapul. Egymással szinkronban mozogva ugyanazt a témát rögzítik. A két kép egy látvánnyá áll össze, mely egyszerre közeli és távoli, egyszerre szubjektív és objektív. Egyazon időben kétféle viszonyba kerülhetünk a látvánnyal, miközben a nézőpontunk nem változik. Nem történetet rögzít a kamera, hanem azt, amikor az együttlét által megfoghatóvá válik a tér, azt a pillanatot, amikor megrajzolható a szereplők között lévő üresség körvonala. |
