Mondd hogy szeretsz, én kiállítom

KORONCZI ENDRE - KIKÉNYSZERÍTETT VALLOMÁS

Csak csöngetünk, s már bent is vagyunk a Godot Galériában. Itt egy fehér leplekkel borított kis térben tekinthetjük meg Koronczi Endre legújabb munkáját, a Kikényszerített vallomást.

Fehér puffokra ülünk le, aztán fel a fejhallgatókat. Balra is, jobbra is két-két monitor látható, így áll össze a négy csatornás videó-installáció. Két képernyő egy egységet alkot, az egyiken Koronczi néz kérdező tekintettel, a másikon egy-egy nő beszél hozzá.

Ez a pasas már megint sárga ruhát visel! - gondolom, amikor jobban megnézem a művészről készült felvételt. A mű lényege persze nem ez. Öt lánynak szerelmet kell vallania. Egy idegennek. Endrének. Rábólintanak-e egy ilyen kérésre? Ha igen, sikerülhet-e kimondani: "szeretlek"? De még, ha létre is jön a vallomás, vajon őszinte lesz-e?

Az első lány szépen fogalmazva "felel" az érzéseiből, szerinte kevésbé nehéz a kamerába nézve beszélni, valaki mást képzel maga elé. A művész "csodálatos"- nak titulálja az elhangzottakat. A második interjúalany egyik kedvenc verséből idéz, így könnyítve meg saját dolgát.

A harmadik az egyik leghitelesebb "széptevő", pont azért, mert nem szépeleg. Legszívesebben elrohanna, annyira fél a visszautasítástól, közli, de aztán felbátorodik, s kimondja: szeretlek. Az utolsó két leányzó csak félig éli bele magát a szerepébe, közben azt is elmesélik, hogy általában hogyan viselkednek kapcsolataikban. Egyikük csak rövid ideig szeret, közben blogot ír, a másiknak tombolnia kell, ha utoléri az érzés.

Koronczi mindegyiküket végighallgatja, és közben tudja, sokat kér. Erről beszélget a másik öt nővel, hasonló módon elkészítve a felvételt, ő az egyik monitoron, a lányok a másikon. A különbség viszont az, hogy míg az előző alanyokkal steril, fehér háttér előtt beszélgetett az alkotó, addig következő beszélgetőpartnereivel lakásokban - kanapén, könyvespolc előtt, stb. Ez talán azt nyomatékosítja, hogy ezek a hölgyek az előbbiekkel ellentétben a művész barátai, akiknek még nehezebb a szerelem érzését szimulálni Koronczi felé. Tehát lehetséges-e őszintén szerelmet vallani igazi érzelmek híján? A kérdésben benne rejlik a válasz. Az egyik rész pszichológusnője is ezt fogalmazza meg a "légy spontán" felhívás említésével. A felszólításra történő ösztönös cselekedet megoldhatatlan. A kitárulkozást csak eljátszani lehet, vélik a hölgyek. "Színészkedésre semmi szükség"- állítja viszont Koronczi. Szerinte talán megoldható úgy a feladat, ha az illető nem eljátssza az érzelmeket, hanem elképzeli azokat, eljátszik a gondolattal, hogy Endre az, akibe beleszeretett. De ez sem könnyű. Tulajdonképpen maga az alkotó is kimondja a felvételen, hogy lehetetlen teljesíteni azt, amit kér. De akkor miért van szükség erre az egészre?

Ha figyelünk, erre is fény derül. Koronczi korábbi munkái során is szeretett kérdezni, s most is maga a kérdés érdekli leginkább. Ha a végeredmény az, hogy lehetetlen ilyen körülmények között szerelmet vallani, akkor ez a válasz, és pont. Bár mindenkit addig lehet "kínozni", amíg hagyja magát. Az egyik barátnő is miközben közli, hogy a kérést nem tudja teljesíteni, egyre inkább zavarban van, sérülékennyé kezd válni az átható tekintetek előtt. Pedig Koronczi is elismeri, hogy fordított helyzetben ő is nehezen adná ki magát. Kikényszerített vallomás Kikényszerített vallomás

A videókhoz illett ez a pici és intim tér, ami növelni tudta a bensőséges hangulatot. Egy dolog viszont zavaró a felvételekkel kapcsolatban. Míg az egyik képernyőn látható Koronczi a kamerával szembefordulva ül, addig a lányokat félprofilból láthatjuk, ritkán találkozhatunk a tekintetükkel, pedig még érdekesebbek lettek volna az interjúk, ha közben láthatjuk a beszélők pillantásait is. Említésre méltó még a galéria kirakatüvegén található Koronczi Endre felirat, melyet egyrészt stílusosan rúzzsal írtak fel, másrészt közben sajnos össze is maszatolták az üveget. A meghívón egy szerelmespárról készült fotó látható, a már közhellyé vált Casablanca című filmből. Itt ugyan egy másik film megy, de ez is a szerelemről szól, ami senkit sem kímél.

Az emberek közötti kölcsönhatásnak eme vizsgálatával a művész ismét lerövidíti, vagy megszünteti az utat pszichológia és művészet között, mások lemeztelenítésével tart önvizsgálatot és elővesz egy olyan témát, mely örökké aktuális, és talán épp ezért túl kevés szó esik róla.

Szabó Éva Eszter