A terem mottója:
A mûtárgynak a kiállítási térbe kerüléssel nemcsak a közege és kontextusa változik meg, hanem ennek ellenhatásaként fel lehet ismerni azt a folyamatot is, amelyben a kiállítási tér van hatással a mûtárgyra, és nemcsak a természetesnek tûnõ szubjektív hatásokra lehet itt gondolni, hanem konkrét fizikai hatásokra is. Sokszor látni olyan szituációt, melyben a kiállítótér funkciója visszahat a mûtárgyakra, egyes esetekben fizikai nyomokat is hagyva a kiállított tárgyakon.
Funkcionális terekben lévõ mûtárgyak esetében nagyon szemléletes és egyértelmû jelei szoktak lenni a használatnak.
A templomokban lévõ falfestményekre is gondolhatunk, ahol azokon a képeken, amelyek nincsenek különösebben nagy becsben tartva, nagyon jól láthatóak a kopások és az elszínezõdések, melyek a hosszú évtizedek alatt keletkeztek rajtuk. A padsorok végei sokszor mély vájatokat marnak a falba, vagy a padsor végén ülõ emberek kabátja egészen fényessé teszi a falfelületet.
A teremben szereplõ idézet:
|
|