A terem mottója:
A kiállított tárgyak:
Egy fali- és egy ajtóposzter (tengerpart pálmafákkal), polc, mûanyagtiplik, kisasztal, asztalilámpa, irodai lámpa, kislépcsõ.
 |
A poszterre felszerelt, majd eltávolított polc helye még késõbb is jól látható. A falba fúrt lyukak, a mûanyagtiplik és hajdani polcon tartott tárgyak által okozott kopások árulkodnak a polc helyérõl és a rajta tartott tárgyakról . |
A tapétán, vagy a poszteren jól látható nyomokat hagynak a fal elõtt használt eszközök, a falnak támasztott, falra szerelt tárgyak. A faliposzter elé szerelt polcot tartó tiplis csavarok helyei a polc leszerelése után is árulkodnak a korábbi funkcióról. A kinyíló ajtó sokszor nekicspódik az elõtte lévõ állólámpának, mely szintén félreérthetetlen nyomokat hagy rajta.
Ha az asztali kislámpát sokáig ugyanazon a helyen tartjuk, elszínezõdéseket okozhat a falon, de ha túl közel volt hozzá, akkor égési nyomokat is produkálhat.
A hatások természetesen mindig kétirányúak, tehát számolni kell a hatással szemben fellépõ ellenhatással is. A hatás és az ellenhatás mindig egyidejû, és bár az esetek egy részében nem azonos mértékû, de mindig szinkronban történnek.
A szinkronitás alatt tehát (ezekben a példákban) az azonos idõben párhuzamosan zajló hatásokat és ellenhatásokat kell érteni.
A teremben szereplõ idézet:
A koptatás folyamata mindkét kopó és koptató tárgyon egyaránt nyomot hagy. Ezen a kiállításon az elkoptatott lambériának egy kisebb fragmentuma, és a zakó kopott könyöke látható.
Az Ernst Múzeum beli kiállításon a járkálás és a koptatás magnószalagra rögzített hangja is hallható volt.
A lambéria elkoptatásához a zakót viselve:
