...akik talán értik, hogy mit mondok...

Egy művel való találkozásnak és a mű befogadásának sokféle története lehet. Az értés, a megértés, a sejtés vagy a ráérzés (természetesen szélsőségesen leegyszerűsítve a kérdést) egyformán lehetnek a találkozás alapmozzanatai. De lehet, hogy a szemlélő a műnek egyszerűen csak a hatása alá kerül anélkül, hogy komolyabban mélyre merészkedne a mű rejtettebb rétegeinek feltárása érdekében. Egy mű hatása alá kerülni természetesen nemcsak az értés vagy a sejtés mentén lehet. Egy művel való viszonyunkban ugyanilyen fontos szerepet játszhat a nem-értés, a meg-nem-értés illetve a félreértés is. Azt szokták mondani, hogy egy mű annál jobb, minél tágabb spektrumon nyit értelmezési lehetőségeket a néző számára. Az értelmezési területek szabadságának és tágasságának viszont az a közvetlen következménye, hogy megnő a félreértések és félreértelmezések lehetősége is. Sokszor egészen apró - és a konkrét műtárgytól teljesen független - dolgokon múlik, hogy a befogadás első lépései milyen pályákon indulnak el. Feltételezésem szerint három olyan alapszituáció van, melyek döntően befolyásolják egy művel való találkozás első pillanatait, ezáltal nagymértékben meghatározzák a mű szabad és őszinte befogadásának a lehetőségeit.

Elfogadó/befogadó, nyitott/avatatlan, előítéletes/elutasító.

Minden műtárggyal találkozó néző akarata ellenére is valamelyik kategóriába sorolódik, ami a műtől teljesen függetlenül meghatároz egy alapvető viszonyt, és elindít egy folyamatot, mely a befogadást döntően meghatározza. A mű alapos megismerését megelőzően a művel kialakuló viszonya többnyire teljesen független a mű tartalmától, és az ebben a viszonyban megfogalmazódó értékítélet csírái is teljesen függetlenek a mű valódi értékeitől. A bizalom, a szeretet, a szimpátia, a megértés, az elfogadás - valamint az ezekkel ellentétes fogalmak - kulcsfontosságú szerepet kapnak a viszony alakulásában. A pártatlan és minden előítélettől mentes befogadás egy illúzió. A befogadás nyitottságának és őszinteségének érdekében sok minden megtehető, komoly lépéseket tehetünk azért, hogy minimálisra csökkentsük a véleményünket befolyásoló tényezőket, esetleg szándékosan ellenük dolgozunk, de be kell látni, hogy ezek a próbálkozások is már a folyamat részei.
Léteznek tehát olyan kapcsolatok a mű - rajta keresztül pedig a művész - és a szemlélő között, melyek az aktuálisan szemlélt művektől teljesen függetlenek. Ha a művel való találkozás alapszituációi a fent említett három kategóriába sorolhatóak, akkor ezek mellett egy magasabb szintű és a konkrétumoktól teljesen elvonatkoztatott helyzet létezését is meg kell állapítani. Ebben a szituációban a művekkel kapcsolatban kialakuló vélemények és gondolatok mellett megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan tényezők is működni kezdenek, melyek a kapcsolat egy részét transzcendens síkra helyezik. A megértésnek és az elfogadásnak egy olyan bizalmi környezetbe való ágyazódásáról van szó, mely a kimondható szavakon és leírható gondolatokon túlmutató tartalmak közlésére is lehetőséget ad. A bizalomra és elfogadásra támaszkodó értés a gondolatok és tartalmak magasabb szintű generálódásának színtere lehet. Az alapvető bizalmi viszony ebben a helyzetben katalizátorként működik, a katalizált állapot pedig a megértést a meta-értés magasabb szintű állapotára emeli.
A meta-értés feltételeinek teljesülése a művész és a befogadó közötti kommunikáció magasabb szintjét teszi lehetővé. Ezáltal olyan mentális gyakorlat művelhető, melynek alkalmával a résztvevők teljes lelki és érzelmi arzenálját mozgósítva, a hangtalan és anyagtalan kommunikációáltal jön létre meta-értés aktív állapota. A kommunikációnak e kiemelt minőségi szintjén olyan tartalmak megmutatására és közlésére is lehetőség nyílik, melyek más módon nem kerülhetnének felszínre.

A projekt

A kiindulópont

Személyes és szakmai természetű kapcsolataink egy fontos része az értés és megértés, a gondolataink közlésének eredményessége során fellépő öröm mentén alakulnak ki. Ezekben a kapcsolatokban nem érzelmi momentumok kerülnek a fő helyre (azok inkább csak következmények), hanem az intellektuális és spirituális tartalmak közvetítésére is alkalmas közös nyelv birtoklása. Olyan beszédre és nem-beszédre, vagy együtt-hallgatásra nyílik lehetőség ezekben a viszonyokban, mely emelkedett és termékeny pillanatokat eredményeznek. A meta-értés által megtermékenyülő alkalom szolgáltatja tehát a projekt keretén belül megvalósuló művek kiindulópontját.

A munkafolyamat

Az előkészítő munka célja - első lépesben - a meta-értésen alapuló kapcsolatok feltérképezése, illetve feltérképezhetőségének vizsgálata:
Hogyan lehet meghatározni azt a kritériumrendszert, mely szerint a kapcsolatok egyértelműen osztályozhatóvá válnak, és egyértelműen kiválaszthatóvá válnak a személyek?
Hogyan lehet definiálni egy viszonyt? Hogyan lehet olyan egyértelmű rendszert felállítani, mely szerint a definíció más típusú kapcsolatokat meghatározó definíciókkal is összevethetővé válik?
Fel lehet-e egyáltalán állítani egy ilyen rendszert anélkül, hogy túlzottan szubjektív és kiszámíthatatlanul személyes elemek is belekerüljenek?
Az előkészítő munka célja - második lépesben - ezeknek a pillanatoknak az analizálása és megfoghatóvá tétele:
Hogyan lehet - akár egy mű létrehozása érdekében - olyan szituációt generálni, mely akaratunktól és elhatározásunktól független energiákat tud mozgósítani?
Lehet-e szándékosan olyan helyzeteket kreálni, melyek katalizálni képesek az ilyen folyamatokat?
Mik lehetnek ezeknek a helyzeteknek a feltételei?
Az előkészítő munka legfontosabb részeként - harmadik lépesben - kerül sor a partnerekkel való közös munkára. A közös munka lényege és célja, hogy a műtárgyak létrehozásának alapját képező spirituális közeget megteremtsük. A "munka" ebben az értelemben nem fizikai és nem is szellemi munkát jelent, hanem sokkal inkább "érzelmi" munkát. A partnerekkel való találkozások alkalmával a munkakapcsolatokban megszokott kommunikációs formák helyett az egymásra hangolódás és a szavak nélküli közös gondolkodás technikáit alkalmazzuk. A két résztvevő egy meditatív mentális környezetet hoz létre maguk körül, melyben a cselekvés nélküli cselekvés jelenti a munkát. Talán egy olyan helyzethez lehetne ezt leginkább hasonlítani, melyben a partnerek hallgatásuk, a kimondatlan szavak és gondolatok által érzik megtermékenyülve az együtt töltött időt. Szokták mondani, hogy a jól összeszokott emberek fél szavakból is megértik egymást, de vannak olyan szituációk, amikor a fél szavakra sincs szükség, mert erőre tud kapni valami más, ami sokkal inkább a nem-kommunikálásban tud megmutatkozni. Az együttlétnek és a tartalomképzésnek e formája leginkább a manréza típusú spirituális lelkigyakorlatokhoz hasonlítható.
Vannak gondolatok, melyek születését az összehangoltan átélt csend, az egymás jelenlétének örömteli átélése segíti elő leginkább. Meggyőződésem, hogy a hallgatás, a közös meditáció, ha konkrét céllal és jól meghatározott szabályok között történik, akkor sokkal termékenyebb lehet, mint a verbális kommunikáció. Ennek a "termelésnek" nem szavak és mondatok a "termékei", hanem olyan természetű tartalmak, melyekről szintén meggyőződésem, hogy a műtárgyak létrejöttének kiindulópontját képező alapmotívumnak a legalkalmasabbak.

Célok

Mindezeket a kérdéseket természetesen egy mű megszületésének érdekében vizsgáljuk. A projekt elsődleges célja a műtárgy (pontosabban műtárgyak) létrehozása. A téma feldolgozása és a kérdések megválaszolása tehát művek létrehozásának keretein belül történik. Fontosnak tartom, hogy az analitikus természetű folyamatok és kísérletek végén, a projekt végeredményeképpen olyan műtárgyak szülessenek, melyek (akár az előzményektől függetlenül is) önálló alkotásként is értelmezhetőek legyenek. A folyamat és az eredmény a projekt egészén belül ugyan azonos hangsúllyal szerepel, de a műtárgyak a folyamat végére autonóm művekké válnak, és nem pusztán a folyamat végtermékeiként értelmezhetők.

A teljes folyamat

Első fázis (az előkészítő munka):

• a kritériumrendszer meghatározása
• kapcsolatanalízis
• partnerek kiválasztása

Második fázis (az előkészítő munka):

• partnerek felkérése
• a körülmények meghatározása a partnerekkel közösen (helyszín, szituáció, a dokumentálás módja, stb.)

Harmadik fázis

• a partnerekkel való közös munka előkészítése (helyszín, időpont, szituáció, stb.)
• a spirituálisan aktivizálódó időszak (tartalomgenerálás!!!)
• dokumentálás

Negyedik fázis

• a közös munka eredményeinek feldolgozása
• a generált tartalmak feldolgozása, rendszerezése és szelektálása
• a kiválasztott eredmények felhasználásával a művek megtervezése

Ötödik fázis

• a művek megvalósítása

Hatodik fázis:

• a művek kontextusának vizsgálata
• a művek bemutatása

A közös munka

A közös munka körülményeinek kialakításában a partnerek véleményének és elképzeléseinek nagy szerepe van. A helyszín, időpont és egyéb tényezők kiválasztása közösen történik. A helyszín és a spirituális aktivizálódás körülményeinek meghatározásakor elsősorban a partnerek javaslatait vesszük figyelembe, de természetesen a négy különböző alkalomnak a projekt szempontjából történő összehangoltsága is fontos szerepet kap. A partnerek személyisége és a transzcendens tartalomképzés technikájához való viszonya az elképzelések szerint karakteres különbségeket eredményeznek a szituációk kialakításában. A helyszínek kiválasztásakor utazások és távolabbi helyszínek is szóba jöhetnek, de a partnerek személyes környezete, otthona is megfelelő közege lehet a munkának.
Ezeket az alkalmakat természetesen dokumentáljuk. A dokumentálás médiumának kiválasztása az alkalmak természetéhez és a partnerek kívánságaihoz igazodnak, elsősorban videó-, hang- és fotódokumentációt alkalmazunk.

Az eredmény

A spirituális tartalomképzés eredményeképpen olyan gondolati egységek jönnek létre, melyek egy-egy műtárgy létrehozásának kiindulópontjait képezik. Az előkészítő szakaszban megszületett gondolatok, érzelmi tartalmak, tanulságok és mentális eredmények a második szakaszban létrehozandó műtárgyak magjait jelentik. Ezek kicsíráztatása és művekké növesztése a második szakaszban történik. A projekt első szakaszának eredménye tehát a művek létrehozásának alapját képező tartalmi magok, a második szakasz eredményei pedig maguk a művek. A két szakasz természetesen elválaszthatatlan egymástól, melyeket a projekt dokumentációja köt össze.
A projekt bemutatásának tehát két rétege van: egyrészt a projekt eredményét képező művek, másrészt az eredmény értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges dokumentáció. A két különálló egység bemutatásának módja természetesen csak a konkrét anyag ismeretében dönthető el, de az elképzelések szerint ezek párhuzamosan, egymásba illeszkedve, de jól elkülöníthetően kerülnek bemutatásra. A művek és a dokumentáció egymás mellett, de nem összekeverhetően jelennek meg.

A felkért partnerek

Andrási Gábor, galerista, művészeti író
Bán András, kritikus
Birkás Ákos, képzőművész
Tillmann J. A., filozófus

A felkért partnerek javaslatai a közös munka helyszíneire

Elképzelések a művekkel kapcsolatban

A folyamat végtermékeiként különálló műtárgyak jönnek létre. A műtárgyak a partnerekkel folytatott közös munka eredményeit felhasználva, azokat egy-egy műalkotás gerincévé transzformálva jönnek létre. Az egyes darabok műfaja karakteresen különbözik, melyet a partnerekkel folytatott a közös munka (harmadik fázis) határoz meg. A portfolióba természetesen olyan műfajok kerülhetnek, melyek a bemutatás lehetőségeinek keretein belül megvalósíthatóak, és melyeknek konkrét művek formájában vannak már előzményeik. Például:

videó (előzmények: SelfPhantomPortrait, Koronczi Endre és az ellenség, ExtremeSleeping)

fotó (előzmények: testnyomatok-sorozat)

projekt jellegű mű (BASIC project)

fotóinstalláció (előzmények: Hypnosis)

manipulált tárgyak (ISTEN-cipők, ISTEN-autógumik, konverterek)

vegyes technikájú installáció (előzmények: TAXI, Real Time Wind)

esemény jellegű mű (előzmények: Csettegő-szépségverseny)

A projekt eredményeképpen négy különböző technikájú és megjelenésű mű jön létre annak ellenére, hogy az őket létrehozó folyamat körülményei azonosak. A négy önálló műtárgy és a projekt dokumentációja együtt képezi a bemutatandó kiállítás anyagát.

Megjegyzés

A partnerekkel folytatott közös munka eredményeképpen egy-egy önálló műtárgy születik, melyek a közös munka által a személyekhez szorosan köthetővé is válnak. Ez egyrészt a tiszteltnyilvánítás gesztusa, másrészt egy dedikáció is egyben a partnerek irányába. A gesztus a személyes viszonyok mentén is értelmezhető, de úgy is felfogható, mint a különböző generációk közötti kapcsolatok tematizálása. A figyelem a különböző generációkhoz tartozó szereplőkkel való közös spirituális természetű munka lehetőségének a megteremtésére irányul figyelembe véve azt is, hogy a szereplők nyilvánvalóan más referenciákkal, más gondolatmodorral és más kifejezési képességekkel rendelkeznek.

Idézet

"A világ fejlődése ma szorosan anyagi síkon megy végbe. A mai társadalom a tapasztalatra támaszkodva kíván előbbre lépni, végső soron mellőzve minden spiritualitást (.) Ha pedig az embernek kizárólag empirikus tényekkel van dolga - társadalmi, politikai, technikai területen vagy személyes élményeiben -, ennek csak nyomorúságos következménye lehet, maga az élet válik lehetetlenné. Mert ha nem engedjük spirituális részünket fejlődni, képtelenek leszünk élni. (.) az élettel való normális kapcsolatunk feltétele, ha megújítjuk önmagunkhoz való viszonyunkat. Ha függetlenítjük magunkat az anyagias életstílustól, igazolva ezzel az élet spirituális lényegét. Tudom jól, hogy napjainkban nem nagyon vonzóak az ilyen elgondolások (.) de ha spirituálisan meg akarjuk magunkat menteni, nem tehetünk mást."

Részletek egy Andrej Tarkovszkij interjúból, melyben Az áldozathozatal című filmjével kapcsolatos gondolatait mondja el.