Megjelenik egy arc. Egy sötét háttérből előfénylő arc. És rám néz. Sőt, beszél hozzám. És beszél hozzám a szomszédja is. Valamit őrülten el akarnak mondani. Valamit, amit nem érthetek, mégis rettenetesen biztos vagyok benne, hogy értem Őket, hogy fontos dologról beszélnek. Magukban mondják, de biztos, hogy hozzám beszélnek. Vagy nem is beszélnek, de nagyon akarják mondani. Többen is mondják, nagyon mondják, teljesen egybecseng, amit mondani akarnak, mintha egy kórust alkotnának, de ez még mindig kevés a megértéshez. Talán nem is értenem kell Őket? Beszélnek, és mintha Ők is ugyanazzal az értésen túli értéssel beszélnének, ahogyan nekem is értenem és nem-értenem kell őket egyszerre.
Már odaát vagyok? Már velük vagyok, vagy még csak hívogatnak? |
A face appears from dark background. It looks at me. It talks to me. Just like the one next to it. They try to say something furiously. I cannot possibly understand yet I can. They are talking about something really important. They are murmuring for themselves but it is aimed at me. What they try to say sounds obvious, their unison forms a choir, but it is not enough for the understanding. Maybe it is not about understanding. They talk with some kind of understanding beyond understanding, this could be the approach I should apply as well in order to understand them.
Am I over there already? Am I with them, or are they calling for me still? |
