A város központjában két szőranyához hasonló tárgyat láthatunk.
A mellettük lévő szöveg a tárgyak ölelgetésére szólítja
fel a járókelőket annak reményében, hogy ezáltal valamilyen
szeretethez hasonló jelzést kap a másik szőranyánál próbálkozó
idegen. Ha egyszerre sikerül szeretetet küldeni, a
szőranyák antropomorf jelenségekkel jutalmazzák az akciót,
mely által a két ismeretlen furcsa, intim kapcsolatba kerül
egymással. A jelenséget tehát a két egyszerre próbálkozó
járókelő hozza létre. Műtárgynak nem az objektumokat kell
tekinteni, hanem az objektumok összehangolt működtetése
által képződő eredményt, melyet a tárgyak mellett megjelenő
szövegek ruháznak fel tartalommal.
„Fennállásának két hete alatt a sok tekintetben sérülékeny és
esetleges rongálása esetén könnyen működésképtelenné váló
és ezáltal azonnal értelmét vesztő művet nemhogy semmilyen
inzultus nem érte a nem éppen kiemelkedő közbiztonságáról híres
Miskolcon, hanem épp ellenkezőleg: a publikum szeretettel őrizte a
művet, fi gyelemmel kísérte a sorsát és aggódva telefonált, ha úgy
látta, hogy – az izzók kiégése vagy egy elem elmozdulása okán – a
működést valami veszélyezteti.”**
* Az objektumok mellett elhelyezett instrukció.
** Kertész László: Van-e élet a fővároson kívül, avagy egy public art
program tanulságai. in: TE ITT ÁLL. Katalógus, Magyar Művelődési Intézet
és Képzőművészeti Lektorátus, Budapest, 2008. |
Two soft objects were displayed at two diff erent
places in the city centre, accompanied by a text
in which people were instructed to hug them. As
the two objects were hugged at the same time an
antropomorph impulse was transmissed; two distant
strangers were pulled into an intimate relationship
as they sent their „love“ from one point to the other.
The phenomenon was created by two strangers‘
simultaneous actions. The artwork is not the two
object indeed, but the phenomenon created by their
simultaneous use which gains its meaning from the
text displayed on location.
„During the two weeks of the project the fragile and sensitive
work, which could have been destroyed and therefore
loose its message, was not damaged in Miskolc, even if the
town reportedly has high crime rates. Quite the opposite
happened; the public loved the work, payed attention to it
and when for example the lights did not work due to battery
failure it was reported.“**
* Excerpt from the instructions displayed at the object
** László Kertész: Van-e élet a fővároson kívül avagy egy public art
program tanulságai [Is there life outside the capital? Conclusions
of a public art program] in: TE ITT ÁLL. Catalogue, Hungarian
Institute for Culture and Art, Budapest, 2008 |
