A MODEM falába ékelődő kisrepülőgép egy korábbi installáció rekonstrukciója. Az eredeti mű egy fiktív baleset utáni pillanatot merevített ki az időben (Stúdió Galéria, Budapest, Képíró utca, 1998). Az autó motorházából folyamatosan szállt fel a füst, a reflektorok világítottak, az utastérből szólt a zene, a visszapillantóról CD és wunderbaum himbálózott. Az összeroncsolódott kerékpár lámpája villogott, a hátsó kerék folyamatosan kattogva forgott. A megnyitóra érkező látogatók a szűk utcába belépve megtorpantak a látványtól és elbizonytalanodtak. Baleset történt? Az autót körülálló tömeg egy balesetet bámul vagy ők a kiállításra érkező látogatók?
A MODEM-ben rekonstruált installáció elsősorban a nézőnek a művel való találkozása közben felmerülő dilemmáira kívánja a figyelmet irányítani. Vajon mi történik azokban a másodpercekben, amikor a látvány még nem műalkotásként értelmeződik? A drámai szituációban rejlő erő a dominánsabb vagy a várt kiállítási kontextus? |
The gliding plane fitted to the facade of MODEM is a recreation of an earlier installation work. The original piece managed to freeze a moment in time; a moment following a fictive accident (Studio Gallery, Budapest, 1998). Steam had been leaking out from the bonnet of a crashed car and music sounded from the stereo, the high beams were on, and a CD and a wunderbaum were dangling from the rear-view mirror. A crashed bicycle’s lamp was flashing; its wheel was spinning and clicking. People approaching the Gallery suddenly stopped and became uncertain about what are they facing. They were wondering if they were witnessing an accident. And what about the crowd standing around the car? Were they witnesses or visitors of the vernissage?
The recreation of the work presented at MODEM is focusing on the dilemma of the visitor at the very moment of encounter. What happens in those first moments before they realise that the piece is an artwork? What is stronger; the power of the dramatic situation or the expectation of the exhibition context? |
