A helyszín Horvátország, egy hajdan szerb tulajdonban lévő luxushotel kifosztott és meggyalázott maradványa, melyet művészek kezdenek használni. A látvány egyszerre idilli és hátborzongató, egyszerre láthatók a háborús örökség, a gyűlölet és az agresszió nyomai, valamint az Adriai-tenger turistaiparának luxuskellékei. A művészek bátran beleavatkoznak a környezetükbe, falakat bontanak, pakolnak, építkeznek, a háttérben pedig gyerekek ismétlik ugyanezeket a tevékenységeket.

A művésztelep és a nyaralás, az alkotásra és a családra fordított idő különös metszéspontja ez. De vajon hogyan lehet egyszerre megfelelni a művész és az apa szerepének?

Egy werkfilmet látunk, mely két mű készülését mutatja be egy harmadik mű formájában.

„Eszembe jut a közelmúltból egy történet, melyben egy művész az álmát meséli el önmarcangolóan és vallomásszerűen. Kiirtotta a családját művészetének kiteljesítése érdekében. Hűűazannyát. Az iszonyat és az izgatottság érzése azóta is itt tombol bennem. Felkavarodik a gyomrom, ha rá gondolok. Én ilyet nem merek álmodni. Ilyet nem szabad álmodni!!! Kötelességünk szeretni! Kötelességünk szeretni, vagy csak egyszerűen szükségünk van rá? És akkor mi van a gyűlölettel és a félelemmel? Nem tudom, hogy ezek-e a megfelelő szavak. A szeretet felelősséget szül, a felelősség meg fájdalmat. A szeretet hatalom, a nem-szeretet szabadság. Persze a szeretet szó minden nap mást jelent. (…) És közben a szeretet felelősséget szül, a felelősség meg fájdalmat. Fájdalmat. A huzat meg becsapta az ajtót.”*

* Részlet a videó szövegéből.

The scene is a derelict Croatian hotel which used to be Serbian property and which was this time temporarily used by artist. The spectacle is idyllic yet at the same time horrific; the legacy of the war, the hatred and aggression is still visible next to the luxurious signs of the Adriatic tourist-industry. The artists are changing the scene rapidly by building and destroying walls, moving things and in the background children are repeating the same activities.

It is a strange overlap of a holiday and an artist residence. But can someone be an artist and a dad at the same time?

The piece is a werkfilm documenting the creation of two artworks and at the same time it creates a third one.

“I remember a story from the recent past in which an artist is talking about his dream in a confessional and self-reproaching manner. He killed his family in order to fulfil his art. Damn! The feeling of repulsion and excitement still haunts me. I feel sick every time I recall this. I would not dare to dream anything like that. It is forbidden!!! Our duty is to love. Is it really our duty or only an elementary need? And what about hatred and fear? I am not sure if these are the right words. Love creates responsibility and responsibility causes pain. Love is power, not to love is freedom. But the definition of love is changing by the day. […] In the meantime love brings responsibility and responsibility brings pain. And the draft shuts the door”*

* Excerpt from the film