 |
A kortárs mûvészet
meghatározó jellegzetessége a sokoldalúság.
A mûfajok határai átléphetõkké
váltak, a mûvészek ma sokszor egyszerre több területen
dolgoznak, hogy újabb oldalakról közelítsék
meg üzenetük továbbíthatóságának
kérdését.
E nyitott magatartásformára példa Gerber Pál munkássága. Mint festõ nem állapodik meg a kétdimenziós kifejezés képi formáinál, hanem szövegekkel és installációval is dolgozik. Munkáit nem mindig kiállítótermi környezetben mutatja be, hanem például busz oldalán vagy postai bélyegzõn. Motívumait tekintve a nézõ egyfajta szimbolizmust vél felfedezni alkotásain, melyeken a tárgyak sokszor reneszánsz embléma szerinti összefüggésben láthatók. Elrendezései azonban szinte kivétel nélkül hétköznapi eszközökbõl állnak (pl.: szék, balta, szarvas, ház, kanál, tányér), amelyek jelentésében nem lehetünk bizonyosak. Festményein a tradicionális tartalommal bíró szimbólumokat is, mint a kard vagy a kereszt, sokszor olyan módon használja, ami megzavarja olvasatukat. Képei nehezen megoldható rébuszoknak tûnnek, ám ahogy mondja, értelmezhetjük õket úgy is, mint a leghétköznapibb jelenségek „legkülönösebb" elrendezéseit. Módszerének fontos eleme a képi és nyelvi humor. Szójátékairól az elõzõek összefüggésében a wittgensteini értelmezés juthat az eszünkbe, hisz az elszólásokban, a viccesen elrendezett mondatokban kimondott igazság hasonló lehet a „különös" összefüggésbe hozott, festett tárgyegyüttesekhez. Mûvészete a kortárs magyar kultúra koncepciózus és átgondoltsággal jellemezhetõ fõ áramlatának egyedi példája, vállalja az iróniát és az egyszerûséget, de megjelenítési formáival mégis a „hétköznapiság" jelentéssel való felruházását éri el. Petrányi Zsolt |
