A Munka-művek című csoportos kiállítás a mai magyar képzőművészet különböző területeinek képviselői közül olyan alkotókat mutat be, akiknél különös hangsúllyal jelenik meg a saját alkotófolyamat iránti érdeklődés és az efféle érdeklődés dokumentálásának igénye. Az itt látható Munka-művek azonban nem pusztán a spontán képalkotás ellenbizonyítékai: a kiállításon magát a munkát is láthatjuk, amely önálló művek formájában is megjelenik a látogató előtt (Ember Sári).
Ezek a művek nemcsak a végtelen értelmezési lehetőségek miatt nyitottak, a résztvevő művészek által megfogalmazott definíciókból kiderül, hogy egy alkotófolyamat bizonyos stádiumából kiragadott „végső” mű is lehet tetszőleges, ahogy magának az alkotófolyamatnak sem állapítható meg az eleje és a vége sem (Czene Márta).
A kiállítás nem ellenőrizetlen, intim bepillantást kíván adni az alkotások létrejötte iránti – a romantikától eredeztethető – érdeklődésünk kielégítésére. Ezúttal hangsúlyosan olyan alkotók kerülnek előtérbe, akik maguk sem pusztán döntések sorozataként, hanem műalkotásként tekintenek saját alkotófolyamatukra, akik az előkészületeket gyakran legalább olyan fontosnak tartják, mint magát a befejezett alkotást (Sipos Eszter), vagy akik a munka szépségét időnként izgalmasabbnak látják, mint az eredményt (Koronczi Endre).
A tárlaton az említett alkotói attitűd különféle formáival és megnyilvánulásaival találkozhat a látogató: a vázlatfüzettől a blogig, a fotó- és videó-dokumentációtól a szöveges elemzésig. A Munka-művek között különböző altémák is körvonalozódnak: több művész saját alkotói terét, műtermét vizsgálja majdhogynem kívülálló szemlélőként; egyesek a galéria falait munkaterepként, mások vizuális naplóként használják. Külön kategóriaként értelmezhető az olyan típusú öndokumentálás, mely a művész hatalmi pozíciójára mutat rá, ezzel arra utalva, hogy a művész időnként saját alkotófolyamata dokumentálását formálja át, becsapva így a nézőket – és esetleg önmagát is. A fotósorozatból összeállított könyv vagy a digitális képek blogon történő, naplószerű dokumentálása a korábbi századok vázlatfüzetének mai változata. Akad olyan résztvevő, aki más művész alkotófolyamatára reflektál, sőt mintegy rekonstruálja a másik művét, részben talán annak reményében, hogy megfejti annak technikáját és munkamódszerét, illetve hogy újra „átéli”egy adott mű létrehozását.
Szegedy-Maszák Zsuzsanna
The group exhibition Creation-Works presents contemporary Hungarian artists from various areas of the visual arts for whom an interest in their own creative process and the desire to document this process plays a special role in their work. The works on display here are not merely counter-examples of spontaneous creativity; the exhibition presents the labour of creation, which takes form as individual works of art. These works are open not only because of the boundless possibilities of interpretation: definitions of the phrase creative process supplied by the participating artists shed light on the arbitrariness of ‘plucking’ the ‘finished’ artwork from the various stages of the process, much as the beginning and the end of the creative process itself escapes definition.
The exhibition does not seek to offer an unfiltered insider’s glance into an artist’s creative process in order to satisfy the Romantic yearning to find the origins of a work of art. The artists participating in the exhibition regard their creative process not merely as a sequence of decisions, but as a work of art itself, believing that sometimes the preparatory stages are more important than the final work and the beauty of the process is more exciting than the result.
This creative attitude finds expression in a diverse array of forms in the exhibition, including sketchbooks, blogs, photographic and video documentation, and verbal analyses. Various sub-categories emerge within the selection. Several artists examine the space, the studio in which they work, almost as if they were outsiders. Some use the walls of the gallery as a workspace, others as a visual diary. Those for whom the role of the artist-as-supervisor has a special significance form a distinct category, drawing attention to how an artist can manipulate the documentation, thereby deceiving the viewer as well as him/herself. A book assembled from a series of photographs or digital graphics posted on a blog as a kind of visual diary appear as the contemporary equivalents of the sketchbooks of previous centuries. One artist reflects on the creative process of another, and — as if “reliving” the creation in the hopes of possibly deciphering someone else’s technique or working method — he reconstructs one of the artist’s works.
Szegedy-Maszák Zsuzsanna
Kiállító művészek:
Bálványos Levente | Czene Márta | Csáky Marianne | Csiszér Zsuzsi | Ember Sári | Flohr Zsuzsi | Győrffy László | Haász Katalin | Keller Diána | Koronczi Endre | Kristóf Gábor | Kroó Anita | Magyarósi Éva | Ráskai Szabolcs | Sipos Eszter | Szabó Ádám | Szemző Zsófi
Dolgozni jó. Sokkal jobb, mint nem dolgozni.
Valamit tervezni, előkészíteni, felépíteni nagy élmény. Az értelmes cselekvés látszatát keltheti. Ha felépül, ha létrejön, ha megjelenik, olyan, mintha életre kelne. A megvalósulás értelmet adhat a tevékenységnek még akkor is, ha nincs haszna. Mert a hasznosság némely esetben csak nagyon absztrakt formában jelenik meg. Vagy teljesen rejtve marad. De a „sikerülés” pillanatnyi öröme egy kis kárpótlást nyújthat. Ha nincs közvetlen értelme az erőfeszítésnek, akkor csak az erőfeszítésben megszülető öröm érzése lehet a tevékenység oka.
Mindig vonzódtam a werkfilmekhez. Mert – ha nem csak a mítoszépítést szolgálják – a létrehozás közben születő élményt osztják meg a nézővel. És ha a végeredménynek önmagában nincs konkrét haszna, akkor a figyelem teljes egészében a tevékenységre, a folyamatra irányul. A folyamat érdekessége, a munka szépsége, a tevékenység strukturáltsága sok esetben sokkal izgalmasabb, mint a végcél, melyhez ilyenkor már nem sok köze van. A munka közben újra- és újragondolt tevékenység, az áttervezés, az időnként elölről kezdés sokkal tanulságosabb annál, mint ami mindebből születik.
A segítség néha nagyon jólesik. Munka közben mások jelenléte nagyon hasznos tud lenni. De ha nincs segítség, akkor a munka olyan kihívássá változik, mely egyre kevésbé szól a hatékonyságról és az eredményességről. Az egyedül végzett munka a lehetetlent súroló igyekezetté válik. És ha mindennek az erőfeszítésnek a rögzítése, megmutathatóvá tétele a cél, akkor olyan tapasztalatok kerülnek a felszínre, melyek a munka eredményétől már teljesen függetlenek. Sőt, ha mindezt a végrehajtó szemszögéből kísérhetjük figyelemmel, akkor a szubjektív, sérülékeny nézőpont által a néző még közelebb kerülhet a cselekményhez. Mert milyen érdekes lenne, ha az állatok saját magukról forgatnának természetfilmet és nem az ember tenné ezt, jócskán megzavarva ezzel az állatok nyugalmát.
Working is good. It is much better than not working.
To plan, to prepare, to build something is a great experience. It can give the appearance of sensible activity. When a composition is built, when it comes into existence, when it appears, it seems as if it has come alive. The realisation itself may give meaning to the activity, even if it has no usefulness. Because usefulness in some cases appears only in very abstract forms. Or remains completely hidden. But the momentary joy of success can be some compensation. If there is no immediate meaning to the effort, then only the feeling of joy originating in the effort can be the cause of the activity.
I have always been incredibly drawn to werkfilms. Because – unless they serve myth-creation – they share the joy that arises during the creation of a work of art with the viewer. And if the end result has no concrete use, one turns one’s attention entirely to the activity, the process. In many cases the curiousness of the process, the beauty of the work, and the structured nature of the activity are much more exciting than the end goal with witch at such times it has little connections. The activity, which is repeatedly rethought during the working process, the redesigning, and sometimes the decision to start over again from the beginning are much more illuminating than what arises out of all this.
Assistance from others is sometimes very helpful. The presence of others during the work process can be very useful. But if there is no help, then the work becomes a kind of challenge that is less and less about efficiency and success. Work done alone becomes an endeavour on the verge of the impossible. And if the goal is to record all this and make it visible, then experiences come to the surface that are entirely independent of the result of the labour. In fact, if we can observe this through the eyes of the creator (the labourer), the viewer, by adopting this subjective, volatile viewpoint, comes even closer to the activity itself. Think how interesting it would be if animals shot nature films instead of humans, who disturb the animals with their bluster.
December 2014, Translated by Zsuzsanna Szegedy-Maszák
