| A műt két egységből áll, melyek térben távol helyezkednek el egymástól, és a legfontosabb jellemzőjük, hogy - a legegyszerűbb formában ugyan, de - kommunikálni képesek egymással. Ezzel a kommunikációs lehetőséggel igyekeznek az érdeklődőket (public) aktivitásra bírni. A tárgyakat meg lehet- és meg kell érinteni ahhoz, hogy működésbe lépjenek. A kommunikáció érdekében az objektumokat meg kell ölelni. Az átölelt és a karok által egy kicsit megszorított tárgyak működésbe lépnek és jeleket adnak le a másik objektumnak, melyre a másik tárgy aktívan reagál. Az egymástól nem látható helyen lévő objektumok egy időben való aktivizálásához minimum két ember egyidejű cselekvésére van szükség. Ez hozza létre az eredményt (art).
A mű mellett megjelenő szöveg értelmében az objektumok aktivizálásával az érdeklődők "valami szeretethez hasonlót" tudnak küldeni egymásnak. Viszont az egyik oldalról kezdeményezett ölelés nem elég a sikerhez, az eredményesség lényege, hogy mindkét oldalról, egy időben és a másik fél által érzékelhető módon történjen meg a közlés. Az objektumok aktivizálására a mellettük elhelyezett szövegek sarkallják a járókelőket (public), valamint az, hogy az objektumok egyértelmű jelét adják, ha a másik oldalon valaki éppen próbálkozik, és impulzusok küldésével a - csak közösen elérhető - eredmény (art) létrehozására ösztönöznek. Ha mindkét objektumot egyszerre ölelik meg, akkor az objektumok a sikeres akció egyértelmű jeleit mutatják.
A sikeres aktivizálás tehát létrejöhet két ember előre megbeszélt együttműködése által is, de létrejöhet véletlenül is két olyan kíváncsi próbálkozó között, akik nem ismerik egymást, és nem tudtak előre a másik fél szándékairól. Az ismerősök összeghangolt cselekvése során létrejövő aktivizálódás esetében az együttműködés, a közösen egy cél érdekében mozgósított energiák hozzák létre a művet, és eredményezik az élményt. A véletlenül egymással kapcsolatba kerülő felek esetében pedig az ismeretlenség, és a másik félről alkotott kép teszi izgalmassá a műveletet. Ebben az esetben a partner absztrakttá válik, és vágyaink megformálódásává, képzeletünk szülöttjévé lesz.
A lényeg nem az interaktivitásban, és nem a (viszonylag egyszerű) kommunikáció létrejöttében van, hanem abban, hogy mit(!) kommunikálunk. A figyelem arra irányul, hogy ez a kommunikáció milyen értelmezést és érzelmi töltetet kap azáltal, hogy tudjuk-e kivel vagyunk kapcsolatban, és hogy egy előre megtervezett és összehangolt akcióról van-e szó, vagy egy véletlenszerű próbálkozásról. Ha a másik oldalon lévő személy ismeretlen, akkor az ismeretlenségből következően a konkrét kommunikáció helyébe sokkal inkább vágyaink vetítődnek. Ebből a szempontból az objektumok mellett megjelenő szövegeknek igen nagy szerepük van, mert ezek értelmezik az egyébként egyszerű játékot. A szövegek a helyzet és a lehetőségek leírásával tulajdonképpen már az objektumok aktivizálása előtt is gondolatokat ébreszthetnek az érdeklődőkben.
A produktumot tehát a két egy időben cselekvő személy hozza létre, így műtárgynak nem az objektumokat kell tekinteni, hanem az objektumok összehangolt működtetése által képződő eredményt, melyet a tárgyak mellett megjelenő szövegek ruháznak fel tartalommal. |
