Vajon melyik az a szó, melyet a legnehezebb kimondani, és melynek kimondását ugyanakkor a legfontosabbnak érezzük?

Kétszer öt videointerjú, melyben Koronczi Endre azzal a kéréssel fordul beszélgetőpartnereihez, hogy a kamera előtt valljanak neki szerelmet. De vajon teljesíthető-e ez a kérés? Vajon minek kell ahhoz teljesülnie, hogy sikerüljön? Vajon hogyan befolyásolják a meglévő viszonyok a kérés teljesíthetőségét, és ha sikerül a vallomás, akkor vajon hogyan hat vissza a kapcsolatokra?

Szeretsz? Talán ez a nehezen feltehető kérdések közül a legfontosabb. De vajon miért olyan nehéz ez sokunknak? Vannak olyanok, akik egész életükön keresztül képtelenek kimondani ezt a szót. Leírni talán igen, illetve körülírni is egészen egyszerűnek tűnhet, de kimondani mintha lehetetlen lenne számukra. És vannak olyanok is, akik éppen ellenkezőleg, indokolatlanul sokszor használják, talán pont a rengetegségében próbálják feloldani a szó elviselhetetlen súlyosságát.

„Tudod, mindenkinek igen nagy szüksége van a szeretetre. A szeretet teljes nélkülözésével élni sem lehet. Viszont a szeretetnek nagyon sokféle formája és mértéke van. És mindannyian különbözünk abban is, hogy mennyi és milyen intenzitású szeretetre van szükségünk. Én lehet, hogy azok közé tartozom, akiknek még az átlagnál is egy kicsit több szeretetre van szükségük. Szóval arra szeretnélek megkérni, hogy a mű létrehozásának érdekében, a kamera kedvéért tegyünk kísérletet egy szerelmi vallomásra. Szeretném, ha kimondanád azt a szinte kimondhatatlannak tűnő szót, hogy szeretlek.”

„Nem színjáték ez, és nem is az a célja, hogy kényelmetlen helyzetbe hozzalak. Tudom, hogy nem egyszerű, és ha jól sejtem, akkor most a pokolba kívánsz. De mégis kérlek, hogy próbáljuk meg. A kamera már működik.”*

* Az idézetek az interjúalanyoknak írt levélből származnak.

Which is the most difficult emotion to put into worlds and at the same time the most necessary?

Two sets of five interviews were shot by Endre Koronczi in which he asked the participants to confess their love towards him right there in front of his camera. Could they fulfil this request? What kinds of circumstances are required in order to respond to his request? How can the existing relationships influence the fulfilment of this task? Once the confession was made how does it influence the relationship?

“Do you love me?” Probably this is the most important question to ask amongst all those hard to ask questions. How can it be so difficult for many of us? Some can even spend a lifetime without voicing it. They might be able to write it down, or just constantly beat about the bush, but to say it in a straightforward manner can be beyond them. In the meantime other people “overuse” the “L-word” as if they would try to dissolve its unbearable weight in its multitude.

“We are very much in need of love. A life lacking love would be impossible. But love comes in various forms and intensity. We differ in our needs as well, since all of us require a different amount of love in different intensity. Maybe I belong to those who need more love than the average person. I would like to ask you to take part in this experiment; in order to create this work and for the benefit of the camera could you confess your love to me? The worlds “I love you” might be nearly unsayable but could you do it for me?”

“This is not a theatrical piece and its aim is not to make you feel uncomfortable. I know, it is not easy and if I am right, you hate me right now. But please, let’s try. The camera is already on.”*

* Quotations from the letter presented to the participants