Egy északon élő kis nép legendáiból ismerhetjük meg azt az elméletet, mely szerint mindannyiunk lelkében él egy kis OO. Csak alkalmanként mutatkozik meg, és nincs is mindenki tudatában a jelenlétének, bár konkrét bizonyítékaink is vannak a létezésére. Ez a kis OO általában az ellenkező neműek lelkének jellemzőit viseli, szokták OO-nak, vagy OO-nak is nevezni, attól függően, hogy milyen irányban befolyásolja a környezetünk rólunk alkotott képét. Sokszor azért mutatkozik meg egészen konkrét, kézzelfogható formában, hogy segítsen minket a tájékozódásban, sokszor pedig pont ellenkezőleg. OO létezésének tudata egyes esetekben szörnyű gátként jelentkezik, és lehetetlenné teszi, hogy hatása alatt helyesen cselekedjünk. Gyűlöljük és vágyunk rá egyszerre. Többen próbálták már felvenni a harcot ellene, többen próbálnak együtt élni, megbarátkozni vele. Többen próbálták már lerajzolni, szavakba önteni, vagy valamilyen módon ábrázolni, de ez még senkinek sem sikerült.
Koronczi Endre epicene című kiállítása a Lumen Galériaban (Kuplung Szabad Műhely és Szórakozóhely Budapest, VI., Király utca 46.) 2005.01.13. - 2005.02.10.
