 |
||||||||||
| sajtószöveg |
Kedves ..., Gyenis Tibor és Koronczi Endre Basic munkacímű kiállítását rendezem meg 2004. szeptember elején Budapesten Galéria Kiállítóházban. Mindketten egy-egy nagyobb fotótablót és egy ahhoz tartozó videómunkát készülnek bemutatni. E mű elkészüléséhez kérem személyes segítségedet. Új műveik - meggyőződésem szerint - fordulatot ígérnek mindkettőjük pályáján, mert mindketten elérkezettnek látták az időt, hogy szembenézzenek eddigi sorsukkal, magánéletükkel, s e szembesülésről őszinte, közvetlen, feltáró, elemző beszámolót fogalmazzanak meg egy-egy műben. A művek, a pályafordulat kiinduló kérdése az volt: miért ne lehetne azt tematizálni, ami kitölti az életük nagyobb részét? A művek műfajuk szerint "pszichotablók". A pszichotabló bár egyetlen beállítást, egyetlen pillanatot rögzít, több időrétegre is rátekint. Az a "kép", amelyet látvánnyá fogalmaz, egyfelől a "felismerés" utólagosságából, rátekintő módjából szemlél (amikoris rádöbbenünk: ez volt életünk egyik fordulópontja), másfelől a jelenből rekonstruál egy pszichológiailag létező ("úgy éreztem, magam, mint akit."), ám eseményszinten persze meg nem történt "eseményt". A rekonstrukció pedig számos korábbi időréteget "terít" egymásra, apróbb történések, drámai pillanatok és csak utólag jelentéssel telítődő gesztusok gyűlnek egybe a "döntő pillanat" személye víziójába. A pillantás arra a múltbeli képre vetül, amelyben megfogalmazhatóvá válik a jelen meggondolásainak motivációja, oka, indítéka. Ezen vízió "kivitelezése" a gyakorlatban a következőképpen zajlik. A művész megpróbálja narratív keretbe átemelni személyes érzésvilágának gyakran ködösnek, megfogalmazhatatlannak tűnő, a kimondások szorongásával terhelt gomolygását. A narratív keret eseménytöredékekből, mondatokból, néha egészen közhelyes mozzanatokból áll, amely egyértelmű, ám sokrétegű képpé fogalmazás felé törekszik. E fokozatosan fölrajzolódó pszichotablón személyek jelennek meg (a művészeknek meg kell neveznie azokat a személyeket, akikről azt gondolja, valóban meghatározó szerepűek - e döntés minden érzékenységével és kockázatával), a személyek kapcsolatba kerülnek egymással, míg össze nem áll a háttér (helyszínkeresés), s a jelenetben helyükre nem kerülnek a szereplők (jelmezek, kellékek, gesztustanulmányok). A kép, bár első látásra jól értelmezhető jelenetté áll össze, ugyanakkor a képiség hagyományainak többolvasatúságán alapszik, archetipikus elrendezettségű, a pszichológiai folyamatokra referál, a képi hagyományokat idézi. Mindez a fotózás előtti pillanatban az utolsó mozzanatáig kidolgozottan él a művész képzeletében, ám a mag a képkészítés váratlan fordulatok tömegét rejti: a tervezhető, mégis bizonytalan elemek (világítás, fotós nyersanyag, díszletelemek elmozdulása stb.) mindegyike önálló életet él, de a legsúlyosabban tervezhetetlen "változók" maguk a szereplők, akik nem csak a művész által rájuk ruházott szerepet játsszák, hanem szembesítik saját történet-változatukat a szituációval. Végeredményben mindkettejük tervezett műve két elemből áll: egy nagyméretű, sokszereplős beállított színes fotográfiából, s egy videó "werkfilmből", amely a fotó elkészültét követi nyomon. Terveink szerint Gyenis Tibor munkája Pécsett, műteremben, Koronczi Endre munkája Budapest környékén szabadtéren készül el. Mindkét mű esetén professzionális stáb áll rendelkezésre (smink, világítás stb.). Az elkészült munka (terveink szerint) a budapesti bemutatás után a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet gyűjteményébe kerül. Jelen levelemmel szeretnélek fölkérni, hogy vállalj szerepet Gyenis Tibor / Koronczi Endre művében. Postafordultával a következő két kérdésre kérem válaszodat:
Amennyiben a fotózás kapcsán útiköltség vagy egyéb dologi kiadás merül föl, azt természetesen számla ellenében fedezzük. Kérem segítséged, e nagyszabású és - reményeim szerint - fontos művek megvalósításában. Kérem, postafordultával jelezz vissza, hogy minél előbb elkezdhessük az előkészítő munkát! Köszönettel: Bán András Budapest, 2004. május 12. |