| |
Szél, szerencse, szín.
Szél, szerencse, szín összehangoltsága.
Az arányokon múlik minden!
Akadályokkal találja szemben magát, melyek talán nem is leküzdhetetlenek, de szemből nézve oly nagynak tűnnek. Lehet, hogy csak a felismerhetetlensége teszi naggyá. És mintha nem nagyon látszanának a lehetőségek. Pedig lehet, hogy csak valami egészen pici dolog kellene. Lehet, hogy csak egy apró segítségre van szükség, egy egészen kicsi dologra.
Vagy önállóan is sikerülhet? Vagy tényleg segítséget kell keresnie? De hova fordulhat segítségért? Hol keressen?
Segítségre szorul.
Gyengének érzi magát, és ilyenkor jobb híján elgondolkozik. Vajon meríthet-e valahonnan erőt, hogy megszerezze a megoldás kulcsát? És hogyan?
Hősöket hív segítségül. Csak gondolatban, de talán az is elég. Elképzeli őket, és ha hozzájuk viszonyítja sajátmagát, akkor el tud nyerni valamennyit az erejükből. De ez nem vezet messzire. A hősök csak kétdimenziósok a megoldáshoz viszont háromdimenziós segítségre van szükség.
Segítségre vágyik!
A segítség megszerzése elkerülhetetlennek tűnik. Úgy érzi, hogy szüksége van rá, de nehezen akar kialakulni a formája. Keresgél, és próbálja felismerni a legkülönbözőbb jelenségekben a megoldás körvonalait. Egy eszköz például könnyen elképzelhető.
Eszközre van szüksége!
Úgy érzi, elengedhetetlen szüksége van egy eszközökre. Egy eszközre, mely hasznára lehet. Konkrét eszközzel konkrét segítségre. Mert úgy érzi, tudja mit akar, és úgy érzi, hogy a cselekvéshez már csak az eszköz hiányzik. Meg kell szerezni. És ezért áldozatokra is képes. Komoly áldozatokra, de vajon ez lenne a megoldás? Áldozatok árán biztosan megszerezhető? Nincs egyértelmű válasz, de jólesik rá gondolni. Biztonságérzetet ad. A birtoklás. A segítség lehetőségének a birtoklása. "Meg kell szerezni az eszközt, és akkor azzal majd könnyebb lesz." De tényleg kézbe vehető a segítség?
A segítség elég lesz?
Vajon tényleg hasznosítható az eszköz? Oly nehéz megszerezni, és oly sok áldozatot kér. És aztán? Ha megvan biztos, hogy jó egyáltalán valamire? Vagy csak egy levegőben lógó kapaszkodó. Egy jó nagy vas, melyet a semmihez rögzítettek. Szorítja, mert már a sajátjának érzi. És ha jól szorítja, akkor biztosan áll a kezében. De már nem lehet eldönteni, hogy miért nem mozdul. A kapaszkodó visszaszorítja a kezét. Furcsa viszony, furcsa függőség. Ekkor már talán a legjobb lenne elengedni. Lehet, hogy már nem is olyan kellemes ez a szorítás. Pedig úgy tűnt, hogy szükség van rá. De kockázatos elengedni.
Biztos, hogy segítséget jelent az eszköz? Vagy pont ellenkezőleg?
Már érzi is a tehetetlenséget, hogy a kezében lévő súly egyre nagyobb, és akkor is tartja, amikor mozdulni szeretne. Már csak egy nehezék. Ez lett volna az, amit annyira akart? Segítséget akart, és az eszköz megszerzése segítségnek látszott. Úgy tűnt mindent megold. Mostanra viszont mintha már csak annyi lenne a kérdés, hogy megszabaduljon-e tőle? Hogy megszabadulhat-e tőle? Elereszti, vagy konokul ragaszkodik hozzá?
Eszközzel, vagy eszköz nélkül könnyebb?
Vajon meg tud-e szabadulni az eszköztől, melyről korábban azt hitte, hogy az elengedhetetlennek tűnő segítséget jelenti? Vajon szabadulhat-e a segítségtől? Vajon megszabadulhat-e tőle?
A háromlábú szék nem billeg. Avagy egy széknek minél több lába van, annál jobban billeg. |
|
A háromlábú szék nem billeg...
7' 30"
Voice: Eike (www.eike.hu)
Translation: NÁDORI Lídia
download the video
(3legs.wmv, 15MB)
back to the Koronczi homepage |