Van egy kis sziget Horvátországban. Krapanjnak hívják. 15 éve minden kora ősszel furcsa - a köznyelv által művészeknek nevezett - emberek gyűlnek ott össze. Én 2012 szeptemberében jártam ott először. Az első délelőtt a tenger partján három alakot figyeltem meg: az egyikük egy padon ült és olvasott, a másikuk egy fényképezőgépet bütykölt, míg a harmadik csak ült a mólón, a távolba révedve figyelte a horizontot és közben egy fadarabbal ütemesen verte a tengert. A férfi irokéz frizurát és sárga pólót viselt. Megkérdeztem a többieket, azt mondták: ő Koronczi Endre.
Jó estét kívánok mindenkinek, szeretettel köszöntelek Benneteket a Képzelt teremtési torna című Videó-hangjáték bemutatóján.
Endre Te emlékszel erre a tengeres jelenetre?
Nem baj, ha nem, csak számomra ez egy nagyon kedves emlék rólad. Több éve ismerjük egymást, jó barátok vagyunk, sokat beszélgetünk és dolgoztunk is már együtt, azonban az első és meghatározó kép a tengernél azóta is élesen él bennem. Vajon miért?
Talán azért, mert azt gondolom, hogy ott és akkor, azokban a pillanatokban maga az alkotás történt meg. És egy művész számára az egyik legérzékenyebb és legfontosabb időszak az, amikor a gondolatokat úgy hagyja áramolni, ahogy a szél mozog és úgy találja meg a formát, ami befogadja a szelet, ahogy Te találtad meg a zacskókat. A kész mű már mindig adekvátnak, egyértelműnek tűnik, a bejárt útról azonban nagyon keveset tudunk.
Mi késztetett arra, hogy egy újabb sétára indulj az általad teremtett Ploubuter Parkban? Nem ismerted már minden részletét?
Endre hamarosan látható videó-hangjátékát azért tartom különösen fontosnak, mert beenged minket a gondolataiba. Két szólamot pendített meg: a kisördög és kis angyal hangjait. Kétségek és eredmények, ötletek és elbizonytalanodások, tervezés és véletlenszerűség, elkészítés és elvetés, ötlet és megvalósítás. Úgy tűnik az alkotás folyamatos kétkedés.
Koronczi Endre – magyar hangján Valcz Péter – velünk megosztott őszinte és mély gondolatai fontosak lehetnek mindazok számára, akik szeretnék jobban megismerni Koronczi Endre munkásságát, a gondolatait, az alkotói módszereit, a Ploubuter Parkot. De fontos lehet mindazon alkotók számára is, akik most kezdik a pályát, akik benne vannak valamiben, akik mögött már van valami, vagy akik valaminek a befejezésén, a lezárásán, vagy épp az újragondolásán, egy új fejezet megnyitásán gondolkodnak. Részemről egy jegyzetfüzetet hoztam, hogy felírhassak minden inspiráló gondolatot.
Endre Te mit javasolsz a legmegfelelőbb befogadói pozíciónak?
Szerintem vágjunk is bele, jó utat Nekünk!
Gellér Judit |
