Egy kérdés megválaszolása érdekében próbáljuk figyelmünket saját figyelmünkre irányítani. Helyezzük figyelmünk középpontjába a figyelem folyamatát.
Próbáljunk meg aludni! Próbáljunk meg a felvétel kedvéért a kamera előtt elaludni. Amennyire egyszerűnek tűnik ez a feladat, olyan nagy nehézségekbe ütközik a megvalósítása. Az alvás azok közé az emberi tevékenységek közé tartozik, melyet a legnehezebb akarattal véghezvinni. Nem lehet akarattal aludni. Az elalváshoz sokkal inkább nem-akarásra van szükség. Az akarat és az elhatározás ebben az esetben inkább gátolja a cél megvalósulását, mint segítené. Az akarat és elszántság helyett kiegyensúlyozottságra, belső nyugalomra és harmóniára van szükség. Vajon megteremthető-e nyilvános helyen ez az állapot? Vajon el lehet-e aludni a kamera előtt a felvétel kedvéért?
Alvás közben tökéletesen kiszolgáltatott állapotban vagyunk. A nyugalom és akaratnélküliség megteremtése egy maximális bizalmi állapotot feltételez. Az álomba merüléshez a kiszolgáltatottság teljes elfogadása, és a környezettel való teljes azonosulásra van szükség. Vajon megvalósítható-e az akaratnélküliség és a környezettel szembeni feltétel nélküli bizalom állapota?
16 különböző helyszínen látunk erre kísérletet. Vajon alszik-e tényleg a figura a jelenetekben? Az ébredés utáni pillanatok árulkodóak, de nem lehetünk benne biztosak. A kérdés tehát továbbra is nyitott:
Lehet-e bárhol, bármikor szándékosan aludni?
Lehet-e akarattal nem-akarni? |